A tavalyi év egyik nagy filmjének szánták, de csak egy ostoba, kiszámítható, lapos sci-fi-be oltott westernke lett belőle.

Oké, az űrlények megtámadják a vadnyugati embereket alapötlet se túl fényes, de a végeredmény meg annyira közepes, hogy sok jót nem tudok mondani erről a filmről.

A történet rendkívül sablonos, az űrlényeken kívül semmi olyan nincs benne, amit ne láttunk volna már húsz másik westernben. Jon Favreu (Vasember) ezúttal nem adott arról tanúbizonyságot, hogy tényleg jó rendező lenne. A forgatókönyv csapnivaló, pedig Damon Lindelof (Lost, Prometheus) is ott volt az írók között.

Daniel Craig karaktere a csendes, amnéziás idegen, aki a környék megmentője lehet, hiszen csak neki van olyan képessége, amellyel legyőzhetik a csúnya, kidolgozatlan idegeneket. Harrison Ford rutinból hozta az öreg cowboy figuráját, Olivia Wilde szépsége mit sem ér, ha semmit sem tudott hozzátenni a karakteréhez. Persze ez nem igazán az ő bűne, hiszen az összes karakter hihetetlenül vázlatos.

Akad még a film során néhány ismerős arc, de összességében ez a film több sebből vérzik, így az ő felbukkanásuk se sokat tesz hozzá az összképhez. Az is sokat elmond a filmről, hogy Walton Goggins játéka is egy nagy nulla volt, pedig tudjuk, hogy mire is képes ő igazából, ha hagyják a tehetségét kibontakozni. A Cowboyok és űrlények egy tipikus felesleges blockbuster, amely szépen el is vérzett a kasszáknál. Most kivételesen a bevételek tükröznek valamit a minőségből.

Hogy azért némi pozitívumot is mondjak a filmről, megemlítem, hogy a fényképezés szép volt. Illetve a lovak szőrét is szépen kifésülték a forgatásra. Értékelésem: 55%.

Az a film, amelyik óriási vitákat generál, minden bizonnyal egy jelentős alkotás. A Prometheus egy ilyen sci-fi. Mivel nagy kedvelője vagyok az Alien-univerzumnak, így már nagyon vártam ezt a filmet, és nem is okoztak csalódást a látottak, pedig ez nem egy Alien-film; bár ezt már előre is tudtuk.

A Prometheus egy olyan film, ami belemászik a fejedbe. Kijön az ember a moziból, és még a látottakon kattog az agya. Állítom, hogy pár perccel (vagy akár órával) a végefőcím lepergése után még nem lehet ítéletet mondani Ridley Scott új alkotásáról. Még agyalni kell rajta, s aztán számba venni a film erényeit és hibáit.

A történet arról szól, hogy néhány kutató elindur az űr egy távoli pontjára, hogy meglelje az emberiség eredetét. Az út során sok kérdés felmerül a kutatókban és a nézőkben is, de vajon megtaláljuk-e a nagy választ a film fő kérdésére?

Tovább »

1982-ben mutatták be James Carpenter azonos című filmjét, amely egy vérbeli sci-fi horror volt, ami még a mai napig megállja a helyét. A 82-es filmben egy amerikai antarktiszi kutatóbázis és az idegen találkozását ismerhettük meg, míg a tavaly készült előzményben a norvég bázisra kalauzolnak el minket.

A felütés ugyanaz, mint 82-ben: a kutatók jégbe fagyva találnak valamit (feltehetőleg idegen lény), amelyet tanulmányozni szeretnének. Csakhogy a lény kiolvad, és ez az ébredés egy nem túl barátságos kapcsolat kezdete lesz. Az évszám és a kontinens is ugyanaz tehát, mint korábban volt. Változás a kutatók összetételében van, illetve itt egy nő a főszereplő, miközben a 82-es változatban nem is szerepelt nő.

A film címe egyébként eléggé megtévesztő. Nem értem, hogy miért nem találtak ki valami más címet az előzménynek, mert így teljesen olyan, mintha egy remake-ről lenne szó, holott egyáltalán nem így van.

A film nem hibátlan, de néhány apróságot leszámítva jól szórakoztam. Persze nem érnek fel a látottak a Carpenter-féle változattal, de nincs ok a szégyenkezésre sem. Egy tisztességes sci-fi horror lett az előzmény is. A karaktereken lehetett volna még dolgozni, illetve néhány fordulat is könnyen kitalálható. A hangulat, a feszültség viszont rendben van. A klausztrofóbia és a paranoia kitesz magáért, és így láthatunk pár erősebb jelenetet is a másfél óra alatt. Értékelésem: 65%

2011 egyik meglepetésfilmje lett a legújabb majmos film. A 68-as eredeti változat nekem nagyon tetszett (a vége igazi WTF), de a 2001-es remake már kevésbé. Most viszont egy teljes újraindítást kapott A majmok bolygója, hiszen harmadszor már nem lehet eladni ugyanazt a nézőknek. A reboot pedig jól sikerült.

Ebben a filmben a majmok még nem igázták le az embereket, csupán okosodni kezdenek a tudósok kísérleteinek köszönhetően. Will Rodman (James Franco) az Alzheimer-kórra keresi a gyógyírt, de közben felgyorsítja az emberszabásúak evolúcióját.

A film igazi főszereplője Caesar, akinek a "szerepét" Andy Serkis kapta, ő pedig már rutinosan kelt életre CGI karaktereket. Az emberek pedig labdába se rúghatnak mellette a film során.

A forgatókönyv nagyon jól sikerült. Majdnem végig kellően okos, főleg egy blockbuster-höz képest. A végén azért akadt pár marhaság is. Az akció közepette picit elszaladt a ló az írókkal, de a film erényeiből ez nem sokat von le.

Először nem nagyon volt kedvem megnézni a filmet, mert nem voltam kíváncsi egy újabb rókabőrre, de a sok pozitív kritika miatt mégis érdeklődni kezdtem a film iránt. Igazat is kell adnom a pozitív véleményeknek, mert A majmok bolygója: Lázadás tényleg jó film lett. Caesar karaktere rendkívül jól kidolgozott. 2011 legtöbb hús-vér szereplője elbújhat mögötte. Ez pedig már csak azért sem kis teljesítmény, hiszen Caesar egy majom, így nem szavakkal kommunikál. Az ő szinkronjára tehát biztosan nem lehet panasz.

2011 egyik legjobb filmje lett a Lázadás. Szórakoztató, izgalmas, elgondolkodtató és lendületes darab lett, bár túl sokat nem ad hozzá az eredeti tartalomhoz, de azt jól gondolta újra. Furcsaság még az, hogy a néző (jelen esetben én) nem az embereknek, hanem a majmoknak szurkol. A rendezőt (Rupert Wyatt) is érdemes megdicsérni, mert jó munkát végzett. Értékelésem: 75%

A sci-fi rétegműfaj. Állítólag. Az viszont biztos, hogy a sorozatrajongók, meg úgy általában a komolyabb filmkedvelők között is sokan rajongunk a tudományos-fantasztikus alkotásokért. Mostanában nem nagyon vagyunk elkényeztetve sci-fi téren, de az biztos, hogy már eddig is sok remek, emlékezetes sorozat született a műfajban. Melyek ezek? A kérdés tehát:

Melyik a legjobb sci-fi sorozat?

Természetesen nem csak a most képernyőn lévő sorozatokból lehet válogatni, hanem az elmúlt évekből, évtizedekből is. A kommentekből pedig kiderül majd, hogy mennyire is sci-fi rajongók a sorozatmániások.

Előző kérdés.

Ridley Scott után James Cameron rendezhette meg az Alien második felvonását. Míg az első résznél a rettegés állt a középpontban, itt az akcióra helyeződött a hangsúly. Van tehát különbség a két rész között, de mindkettő remek alkotás, ráadásul a folytatás még rá is tett egy lapáttal az elődjére.

57 évvel járunk az első rész után, amikor Ripley végre hazatér. Közben kiderül, hogy az LV-426-ra telepeseket küldött a társaság, akikkel megszakadt a kapcsolat, így mentőakcióra van szükség. Mivel Ripley-nek már van tapasztalata az idegenekkel, így a mentőcsapattal tart. Nem kerülheti el tehát a végzetét, újra szembe kell néznie a félelmetes teremtményekkel.

Cameron remek munkát végzett a folytatással. Scott megalkotta az egész történet alapját, amelyet Cameron ügyesen gondolt tovább. Nem pusztán egy folytatást készített, amely egy lehúz egy újabb bőrt az idegenekről, hanem tudott újat mondani, mutatni a témában.

Ahogy az eredeti cím is sugallja, itt már nem csak egy savtúltengésben szenvedő idegennel kell felvenniük a harcot az embereknek, hanem egy egész seregnyivel. Igaz, az emberek is képzett katonák, hatalmas fegyverekkel, de mint tudjuk...

A látvány még mai szemmel is megállja a helyét. A film képi világa, illetve a zene, a zajok is mind hozzájárulnak az Aliens egyedi hangulatához. A mozgásérzékelő hangja például nagy mértékben veszi ki a részét a feszültség megteremtésében.

Sigourney Weaver-ből pedig ebben a részben vált igazi női akcióhős. Anyatigris, aki védelmébe veszi a "gyerekét". Jól áll neki ez a szerep. A többiek közül kiemelném Lance Henricksent és Michael Biehnt, akik nem csak a rendező kedvencei, hanem a karakterüket is jól hozzák.

A bolygó neve: Halál egy zseniális akciófilm, amely egy idegen bolygón játszódik, ahol a filmtörténet legpusztítóbb szörnyei sóvárognak az embervérre. 1986-ban egy igazi klasszikus született. Kihagyhatatlan alkotás. Értékelésem: 95%. Sajnos a folytatások már nem lettek ilyen jók.

32 év telt már el a film premiere óta, de az Alien semmit sem veszített a fényéből. Még mindig ugyanaz a remek sci-fi horror, ami akkoriban volt.

Az űr hideg és végtelen. Egy kereskedelmi űrhajó (Nostromo), hét fős legénységével, tart vissza a Földre, amikor egy ismeretlen eredetű rádióadás felébreszti a legénységet a hibernálásból, majd az adás felkutatására indulnak. Ez az esemény pedig nem várt események sorát indítja el.

Az ember mindig az ismeretlentől fél a legjobban, ezt pedig remekül használja ki a film. A helyszín egy kietlen bolygó, valamint egy hatalmas űrhajó. A szereplők pedig a filmtörténet legkegyetlenebb gyilkosával állnak szemben.

A nyolcadik utas nem egy pörgős film. Lassan építkezik, ráérősen időz el az egyes jeleneteken, de egyáltalán nem válik unalmassá. Ridley Scottnak sikerült egy igazán egyedülálló atmoszférát teremtenie. Egy horrorhoz pedig ez kell. Bizonytalanságban kell tartani a nézőt, a félelem tárgyát pedig csak sejtetni szabad. Ha a rendező nem így gondolta volna, akkor az Alien is csak egy lett volna a sok B-film között. Szerencsére itt a remek ötlet egy tehetséges rendezőre talált, aki talán ekkor volt a legjobb formájában. A végeredményt pedig mindenki láthatta. Lélegzetelállító lett.

A látvány sötét, a filmben a hideg színek dominálnak, és az összes díszlet is a nyomasztó hangulatot erősíti a nézőben. Sose tudhatjuk, hogy mi vár a szereplőkre a következő helyiségben. Scott pedig remekül használta ki a történetben rejlő lehetőségeket.

Ki kell még emelnem a film zenéjét is, ami tényleg csak a háttérben húzódik meg, de a halk dallamaival szintén nagy mértékben járult hozzá az Alien egyedi hangulatához.

A nyolcadik utas: a Halál egy filmtörténelmi alkotás, amit nem lehet megkerülni. A mai napig hivatkozási alap a műfajban. H.R. Giger egy olyan idegen lényt alkotott meg, aminél jobbat azóta se láttam egy filmben sem. Zseniális ez az idegen organizmus. Félelmetes és halálos.

Emlékszem, hogy valamikor középiskolás koromban láttam a filmet. Egy péntek este adta az m1, és erre a filmre már nagyon rákészültem, hiszen előtte rengeteg pozitív véleményt hallottam már róla. Nem is kellett csalódnom, mert egycsapásra az egyik kedvencemmé vált az Alien. Azóta pedig már jó néhányszor újranéztem a filmet. Ez a világ pedig a mai napig nem ereszt.

Sigourney Weaver is ekkor indult el a sztárrá válás útján, de női akcióhőssé majd csak a folytatásokban vált a színésznő.

Összességében azt kell mondanom, hogy a filmtörténet egy maradandó és kiemelkedő alkotása A nyolcadik utas: a Halál. Izgalom, feszültség, bizonytalanság. Talán ezzel a három szóval lehet legjobban jellemezni a filmet. Értékelésem: 90%. Ha még nem láttad volna, akkor ezt a filmet muszáj pótolni. Jövőre pedig jön az előzmény.

Angol sorozatokat nem nagyon szoktam nézni, de ez érdekesnek tűnik. Ha Donnie nem ír róla, akkor nem is szerzek róla tudomást.

2040-ben járunk, amikor a Föld - szokás szerint - már eléggé lepusztult. Néhány ezer szerencsésnek azonban lehetősége nyílik arra, hogy új otthont találjon a Carpathia nevű bolygón. A telepesekre vár a feladat, hogy egy új világot építsenek fel az emberiség számára. Engem már ezzel az alapötlettel megvettek. Mindig is érdekelt a téma, így kíváncsian várom, hogy mit hoz ki a BBC a sorozatból.

Az első évad 8 részes lesz. A premier ma este lesz, a második részt pedig már holnap leadja a csatorna. A színészek között a következő neveket fedezhetjük fel: Hermione Norris, Amy Manson, Eric Mabius és Jamie Bamber. A promót a tovább után találjátok.

Tovább »

Sose voltam igazán nagy Predator rajongó, de még így is csalódást keltő volt számomra a Ragadozók. Vagy talán éppen ezért? Pedig bíztam benne, hogy Antal Nimród egy jó filmet hoz össze, de ez sajnos csak közepes lett. Hiányoztak az igazi karakterek, na meg egy normális történet. Leginkább azonban az izgalom és a feszültség maradt távol ebben a jó másfél órában.

Oké, egy Predator-filmben tudjuk, hogy mire számíthatunk. Embervadászat minden mennyiségben. Az összetrombitált kis csapat azonban nem sokat dobott a szokásos felálláson. Persze most egy kemény női karakter is helyet kapott a filmben, hogy némileg ellensúlyozza a férfiak túlsúlyát. A szereplők jó része azonban nem sok vizet zavart. Nagyjából ki lehetett találni, hogy ki mikor hal meg.

Adrien Brody azért elég jól hozta a karakterét, meg Alice Braga, az egyetlen nő, is a jobbak között említhető, de Laurence Fishburne szereplése teljesen felesleges volt. A karakterek egyáltalán nem voltak kidolgozva, szinte semmit sem tudtunk róluk, így meg nehéz az életükért izgulni. Gyakorlatilag az egyes szereplőket a fegyverük jellemezte legjobban.

Az akció se volt az igazi. Egyedül a végső összecsapás sikerült jól. Egyébként meg egy üres filmmel van dolgunk. Egy kisebb csavar azért akadt a történetben, de nem nagyon lepődtem meg ettől se. Tisztes iparosmunka ez a Ragadozók, de sose lesz belőle klasszikus. Kellett volna még valami, amivel feldobják ezt a filmet, mert így eléggé semmilyen lett Antal Nimród legújabb rendezése. Értékelésem: 60%.

A mozi varázslat. Ritka esetben. Nos Christopher Nolan fogta magát és - két Batman film között - leforgatott egy okos blockbustert, ami tényleg varázslatos. A sötét lovag után ismét egy nagy filmet hozott össze. Ez a film tényleg egy olyan alkotás, ami miatt a mozgóképet kitalálták. Amellett, hogy szórakoztató, még gondolkodásra is készteti az embert, ami ugye nem alapkövetelmény mostanság egy blockbuster-től. Persze az Eredet se egy olyan film, ami mindenkinek tetszene. Főleg azoknak nem jön be szerintem, akik nem szeretik az olyan mozgóképet, amely nagyon elrugaszkodik a valóságtól. Az Eredet pedig nagyon elrugaszkodik, e tekintetben a Mátrixhoz tudnám hasonlítani. Előrebocsátom, nekem bejött a film. Hogy miért? Rögtön kitérek rá. Mivel senki szórakozását nem akarom elrontani, így teljesen spoilermentes lesz a véleményem.

Tovább »

A jövőben járunk, amikor az emberiség energia ellátásáért a Hold a felelős. Az itteni bányászat teszi lehetővé azt, hogy ne szennyezzük tovább a Földet. A Holdon lévő bázison teljesíti 3 éves megbízatását Sam, aki teljesen egyedül végzi a munkáját. Egyetlen társa a bázis mesterséges intelligenciája, akinek a feladata Sam (Sam Rockwell) védelme.

El lehet képzelni, hogy milyen nehéz lehet elviselni ezt a magányt. Sam számára már csak néhány nap van hátra, és hazatérhet a rég nem látott feleségéhez és kislányához. A legnagyobb megpróbáltatások viszont csak ezt követően kezdődnek.

Kis költségvetésű angol filmmel van dolgunk, amelyben remekül valósították meg a holdbéli hangulatot, a kietlenséget, a magányt. Szép a fényképezés is, illetve a bázis díszletei is nagyon jól sikerültek. A film pedig nem válik unalmassá, pedig lényegében csak egy színészt látunk a játékidő nagy része alatt.

Sikerült azonban egy olyan történetet elmesélni ebben a másfél órában, ami fenntartja a néző érdeklődését, nem válik unalmassá és még érdekes meglepetéseket is tartogat. Ráadásul még a kliséket is sikerül elkerülni.

A minimalista zene is ügyesen kiegészíti a film letisztult látványvilágát. Ez a letisztultság és egyszerűség jellemzi egyébként az egész filmet. Nem kellenek ide fölösleges speciális effektek, lélegzetelállító akció, hatalmas robbanások. Egyszerűen egy jó történet kellett, egy tehetséges rendező (Duncan Jones), és egy jó színész. A végeredmény pedig egy igazi sci-fi lett.

Kellemes meglepetés volt a Hold. Biztos, hogy még újra fogom nézni. Értékelésem: 80%

Még várnunk kell egy kicsit, amíg Antal Nimród új rendezése, a Ragadozók a magyar mozikba is megérkezik, így addig újra megnéztem az első részt, illetve pótoltam a másodikat, amit eddig még nem láttam.

Ragadozó (1987)

Az biztos, hogy az első rész jobb, mint a második. Jön egy elit kommandó (Schwarzeneggerhez méltó szerep), valahova Közép-Amerikába, ahol egy feladatot csak ezek a tökös legények tudnak gyorsan ellátni. A predátorral azonban senki sem számol. A szörnyet remekül eltalálták, de ez manapság már nem újdonság, hiszen mindenki ismerheti már őket. Nekem még mindig az alienek a kedvenceim, de ezek a könyörtelen vadászok is szépen meg lettek kreálva. A filmben pedig jól adagolják róluk az információkat. Kezdetben még nem is látjuk őket, majd a szereplőkkel együtt, egyre jobban szemügyre vehetjük ezeket a földönkívülieket.

Természetesen a kommandó tagjai szépen sorban hullanak el, hiszen nem vehetik fel a versenyt a predátorral. Arnold azonban már más kategória. A dzsungel remek terep volt a vadászatra, így egy filmtörténeti jelentőségű akció sci-fi-t hozott össze John McTiernan. Vannak itt még jó kis beszólások is, egy mellékszerepben pedig felbukkan a Halálos fegyver filmek forgatókönyv írója, Shane Black is. Értékelésem: 75%

Ragadozó 2 (1990)

A folytatás három évvel később került a mozikba, de itt már a betondzsungel adta a helyszínt a vadászathoz. A főszereplő pedig Danny Glover lett. Mind a környezet, mind a főszereplő kevésbé volt jó választás szerintem, mint az első résznél. A film eleje meg eléggé gagyi volt ezzel a lövöldözéses jelenettel, de szerencsére a későbbiekben nem maradt ez az alacsony színvonal.

Kicsit jobban megismerhettük a ragadozókat, de gyakorlatilag csak lemásolták az előző filmet. Értékelésem: 65%

Vámpírok. Már megint. Mostanában csak úgy nyüzsögnek a filmvásznon és a tévék képernyőin is. A mozikban hódít az Alkonyat, a tévékben meg a True Blood és a The Vampire Diaries. Én sem idegenkedem a témától, mivel mindig is érdekeltek az éjszaka teremtményei. A Daybreakers viszont egy kicsit különbözik a megszokott sémától, mivel itt a vámpírok uralják a Földet, az emberiség gyakorlatilag a kihalás szélén áll. A humánok egy jelentős részét csak a vérükért tartják a vámpírok, kisebbik részük pedig próbálja elkerülni, hogy a vámpírok levadásszák őket.

Ezek a vámpírok teljesen úgy élnek, mint az emberek, csak éppen a nappal helyett az éjszaka az ő világuk. Ők irányítják a társadalom minden területét, az emberek csak a vérutánpótlás miatt szükségesek. Nem erőszakosak, csupán a létfenntartás miatt van szükségük az emberi vérre. Ha viszont éheznek, akkor elkorcsosulnak és egy horrorfilmekre inkább jellemző új faj jön létre, de őket a vámpírok is kitaszítják, mert csak dühöngő állatok, akik már egyáltalán nem civilizáltak.

Az éhezés miatt szükség lenne egy vérpótló szerre, amelyet főhősünk igyekszik előállítani, titkon remélve, hogy a gyógymódra is rálel. Nem minden vámpír van ugyanis annyira oda ezért a halhatatlanságért. Innentől már kicsit spoileresebb leszek.

Tovább »

James Cameron egy új világot teremtett, ez kétségtelen. A Pandora felszíne és élővilága lenyűgöző látványt nyújt. Ahogy apránként felfedezzük a Pandora nevű holdat, úgy érezhetjük, mintha egy természetfilmben lennénk. Ráadásul ez a 3D időnként azt a hatást kelti, mintha mi is ott lennénk ebben a távoli világban. Fantasztikus ez a vizualitás, amit az Avatarban láthatunk.

A történet már nem ennyire lenyűgöző. Nincsenek nagy csavarok, meglepetések, nagyon kiszámítható az egész, de azért blockbuster szinten találunk ennél sokkal rosszabb forgatókönyveket is. Amikor megismerjük a Pandora lakosai, akkor már teljesen olyan érzés fogott el, mintha a Farkasokkal táncoló sci-fi változatát nézném, csak sokkal egyszerűbb a sztori és igazi dráma helyett látványt kapunk ezerrel. A N'Avi nép életmódja ráadásul még nagyon hasonlít is a kétszáz évvel ezelőtti amerikai őslakosokéra.

Röviden azért nézzük, hogy miről is szól ez a film. Jake Sully (Sam Worthington) egy deréktól lefelé megbénult tengerészgyalogos, aki az avatar program keretében egy új lehetőséget kap az életre, egy új világban. A Pandora légköre nem alkalmas az emberek számára, így a program résztvevői számára létrehozott avatart a tudatukkal irányítják, így szabadon közlekedhetnek a hold felszínén. Az emberek célja a gyarmatosítás, mivel szükségük van egy ritka ásványra, ami csak itt található és milliókat ér. Jake Sully feladata az őslakosok bizalmába férkőzni. Ahogy megismeri, megismerjük a Pandorát és a N'Avi-k kultúráját, úgy válik egyre világosabbá, hogy kik a jók és kik a rosszak.

A film fő kérdése: Az erősebb, technikailag fejlettebb népnek joga van-e elvennie mindent, amit csak akar? A film megválaszolja ezt a kérdést, de a valóságban sajnos nem ez a válasz a kérdésre. Napjainkban nem az élet a fontos, hanem a pénz, a profit, és ezek felhasználásával, a hatalom. A legtöbb embert sajnos ezek határozzák meg.

A színészek közül egyedül Sigourney Weaver-t tudnám kiemelni, mert ő volt az, aki egy kicsit többet nyújtott az átlagnál. Mintha rászabták volna a tudós szerepét. A többiek se voltak rosszak, de nem volt semmi különös az alakításukban. Stephen Lang a tipikus G. J. Joe, így semmi egyedi nincs a karakterében. Rajtuk kívül azért meg kell még említeni Michelle Rodriguez-t és Giovanni Ribisi-t.

A látvány tehát lenyűgöző, a történet se olyan rossz, és némi mondanivalóval is szolgál, a hősiességgel engem meg majdnem mindig meg lehet venni. A gyarmatosítás fő indokára viszont nem kaptunk választ. Miért ennyire értékes az az ásvány?

Az emberek meg bizonyára visszatérnek még ebbe a világba, mert az kétségtelen, hogy lesz folytatás (már 745 millió Dollárt hozott eddig a film), és az Avatar csak a kezdet. Cameron itt megteremtette az alapot, amire a folytatásban majd lehet építkezni, és pár év múlva majd kapunk egy ütősebb koktélt. Kíváncsi lettem volna a 22. századi Földre is, de hátha majd a folytatásban láthatjuk kizsákmányolt bolygónkat is. Mivel nem volt a film rám akkora hatással, így ez "csak" 80%, de helye van az év filmjei között.

Régen foglalkoztam már az Avatarral, pedig a trailer igazán tetszett. Sok kritikus már láthatta a kész filmet, amelyről elismerően nyilatkoztak, tehát az Avatar fogadtatása eddig nagyon pozitív. Úgy látszik, hogy James Cameron még mindig zseniális rendező. A végeredményről mi is hamarosan meggyőződhetünk, hiszen már egy hét sincs a magyar premierig. Az Empire magazin is simán 5 csillaggal értékelte a filmet. Igyekszem majd én is minél hamarabb a moziba.

A szinkronos trailer a linkre kattintva nézhető meg.

Most pedig álljon itt az egyik poszter.

Johannesburg felett megjelenik egy hatalmas űrhajó, amelyben rákszerű lények vannak. Valamilyen okból kifolyólag nem tudnak elmenni az úrhajóvak, így a kormány a 9-es körzetbe telepíti le a földönkívülieket. Évek múltával az idegenek egyre szaporodnak, de nem tudnak beilleszkedni az emberek közé, akik nem is nagyon kedvelik őket. Egy nigériai banda még hasznot is húz a rákokból, de az igazi rosszfiúk az MNU nevű szervezetben találhatóak.

Már nagyon vártam ezt a filmet, hiszen tetszettek az előzetesek, meg a történet is kellően felcsigázott. Röviden ismertetném a sztorit. A XXII. században a Föld népessége meghaladja a 20 milliárdot. Mindennapos a harc a vízért és az élelemért. Találnak viszont egy távoli bolygót (Tanis), ami alkalmas az ember számára, így 2174-ben útnak indul az Elysium űrhajó, 60 ezer utassal a fedélzeten, az új otthon felé. A legénység nagy részét hibernálás alatt tartják, mivel az út éveket vesz igénybe, de valami probléma miatt Bower (Ben Foster) felébred a hibernálásból és senkit nem talál a hajón.

Nagyon hiányzott már egy ilyen film nekem. Mindig is szerettem a sci-fiket, hát még ha egy kis horror is kerül a képletbe. A Pandorumot leginkább az Alien-hez tudnám hasonlítani. Itt is a végtelen űrben, egy hatalmas űrhajón játszódik a történet és valami az életben maradt legénységre vadászik. Az áram ellátás akadozik, így a film nagy része sötétben játszódik. Bower számára - a túlélés mellett - a fő feladat, hogy újraindítsa a rektort. Közben persze más utasokkal is találkozik, akik már korábban ébredtek, így többet tudnak az utasokra vadászó lényekről. A hosszú hibernáció miatt mindenki küszködik memória problémákkal, így a néző számára is csak lassan áll össze a történet.

A rendező, Christian Alvart sikerrel vette az akadályt, mert egy ilyen filmet könnyen el lehet szúrni. Szerencsére a Pandorum esetében erről szó sincs. Remek a történetvezetés, rendben van a forgatókönyv és a lényeg a feszültség, na meg a hangulat. A sötét és az ismeretlentől való félelem kellő alapot ad arra, hogy fenntartsa a néző kíváncsiságát. Ez már az Alien esetében is bevált. Hiába hatalmas ez az űrhajó, de mégis korlátozott az emberek számára a mozgás a szűk folyosókon, és sokszor az életükért kell futniuk.

A színészek is teljesen rendben vannak. A főszereplő mellett jelentős szerepe van még a Payton hadnagyot alakító Dennis Quaid-nek, illetve az egyetlen női szereplőnek, Antje Traue-nak. Vérbeli sci-fi/horrorral van tehát dolgunk, ami nekem nagyon tetszett. Még egy pár alkalommal biztos, hogy meg fogom nézni. Nem lesz olyan klasszikus, mint az Alien, de sokat fogunk még hallani a Pandorumról. Értéklelésem: 80%.

A film sajnos bukott az amerikai mozikban. 40 millió $ volt a büdzsé és csak 10 millát termelt eddig. Nagy kár érte, mert a folytatás lehetősége is adott lenne, meg így a magyar mozikba se nagyon fog eljutni a film, pedig szívesen megnézném nagy vásznon is. Az biztos, hogy DVD-n majd kötelező vétel lesz, csak jöjjön minél hamarabb.  

Sok rosszat olvastam már az idei év (valószínűleg) legnagyobb kasszasikeréről. Az első rész meglepően jó szórakozás volt, így magasra tette a lécet a folytatás előtt. A folytatásoknak mindig nagyobbnak és látványosabbnak kell lenniük az elődöknél, így erre nem is sajnálják a sok millió Dollárt, de sajnos a forgatókönyvről valahogy elfeledkeznek a nagy igyekezetben. Ez történt a Transformers 2. része esetében is.

Michael Bay kapott 200 millió Dollárt arra, hogy szabadon garázdálkodhasson a kedvenc robotjaival. Szerintem neki csak az volt a lényeg, hogy minél több legyen az akció, legyenek hatalmas robbanások és rengeteg gépet vonultasson fel, a sztori már nem lényeg. Az egyébként is csak annyiból áll, hogy jönnek a csúnya Álcák és a barátságos Autobotoknak - persze Sam segítségével - le kell őket győzniük, vagy örök sötétség borul a Földre.

Az első rész fontos szereplői visszatérnek a folytatásban is. Természetesen most is Shia LaBeouf az emberiség megmentője, aki jelenleg távkapcsolatban él bombázó barátnőjével, Megan Fox-szal. Nem könnyű ez a távkapcsolat, főleg úgy nem, ha az ember fiára az egyetemen rástartol egy szőke cica (Isabel Lucas), aki tudja, hogy mit akar. Megan Fox szerepe ki is merül annyiban, hogy jól néz ki. Ennél azért valamivel összetettebb volt a karaktere az első részben.

A film szerintem túl hosszú. Semmi nem indokolja a majdnem 2 és fél órás játékidőt. Persze értem én, kellett idő a robbanásoknak, meg a sok robotnak. Na a robotokat nem mindig tudtam megkülönböztetni egymástól. Amikor két szürkeség harcol egymással, a fene se tudja, hogy melyik a jó robot. Űrdongót a legkönnyebb megismerni (nem mellesleg egy ilyen Camaro elférne az én garázsomban is), meg Optimusz se okoz gondot. A két iker robot nagyon idegesítő volt a sok nyivákolásukkal, ahogy a Witwicky szülők is.

Van még itt ezek mellett jó néhány hatásvadász beállítás, felesleges lassítások, a transformereken kívül egyéb gépek (tankok, helikopterek, repülők). Amúgy Bay-nek mindig el kell pusztítania legalább egy repülőgép anyahajót? Az meg csak nekem ciki, hogy a koli szobában a saját korábbi filmjeinek a posztere látható? Ja, és a síró robot is eléggé túlzás volt.

A filmet leginkább a 16 éven aluliak élvezhetik. Felnőtt fejjel nem több ez, mint látványorgia, mert a látványra nem lehet panasz. Meglátszik a filmen a rá költött rengeteg millió. Pozitívumot nem nagyon írtam a filmmel kapcsolatban, de azért nem volt ez annyira rossz, csak jóval elmaradt az első résztől. A fanyalgás persze teljesen felesleges, hiszen a film anyagilag hatalmas siker, és ez a lényeg a mozibizniszben. A minőség másodlagos, a lényeg a sok zöldhasú, ami nagy hatással volt arra, hogy már ki is tűzték a 3. rész premierjét 2011-re. Értékelésem: 60% 

Napvilágra került néhány kép a készülő Avatarból, ami ugye James Cameron új filmje lesz, decemberben. Elvileg egy 3D-s csoda várható majd a mozikban, de a trailerből ez nekem nem nagyon jött le. Holnap lesz még világszerte, egyes mozikban, egy néhány perces részlet a filmből.

Egy földönkívüli férfi zuhan le a vikingek korában, a norvég tengerparton. A hajóján utazott még egy nagyra nőtt bestia is, ami leginkább egy sárkányra hasonlít. A vikingek és az idegen (Kainan) feladata, hogy elpusztítsák ezt a szörnyeteget. A moorwen megölése viszont nem egyszerű feladat. Pláne a kor technikai viszonyait figyelembe véve.

Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit tudnak kihozni egy ilyen történetből. Nem mindennapos ugyanis, hogy egy középkori történetet, sci-fi elemekkel támogassanak meg. A végeredmény nekem nagyon tetszett. Sikeresen ötvözték a sci-fit a vikingekkel, bár előbbi csak minimális szinten van jelen. Kicsit talán hosszúnak tűnhet a majdnem két órás játékidő, de csak néhány percre ül le a film. A szörny kinézete elég jó lett, és a vérengzéses jelenetek is kellően véresek. Elég, ha csak a fejletépést említem.

A látvánnyal tehát semmi baj nem volt, de engem a cselekmény is kellően lekötött. Végig fenn tudta tartani az érdeklődésemet az Outlander. Sikerült egy jó kis kaszabolós filmet összehozni, amiből mostanában eléggé hiány van a piacon.

Főleg az akciójelenetek tetszettek, de annak is örültem, hogy kaptunk némi visszaemlékezést is, így betekintést kaptunk Kainan múltjába, ami szintén a sci-fi, illetve az érzelmi vonalat erősítette. A szörny vadászatot megspékelték még egy kis kötelező romantikával, de abszolút nem vitték túlzásba a dolgot. Végig az akción van a fő hangsúly.

A színészek is teljesen rendben voltak. James Caviezel meggyőzően hozta az idegen harcost. A többi színész pedig jól asszisztált neki. Külön kiemelném még a tűzrőlpattant leányzót megformáló Sophia Myles-t, a vikingek királyát (John Hurt) és a fiatal király jelöltet, Wulfric-ot (Jack Huston). Rövid ideig láthatjuk még Ron Perlman-t, aki a szokásos kemény csávó figurát hozza ebben a filmben is.

A film sajnos hatalmas bukás volt az Államokban, amit nem nagyon értek. Hozzánk még nem is jutott el, pedig igazán jöhetne már DVD-n.

Volt néhány vicces jelent is a két óra alatt. Ez főleg Boromir-hoz köthető. A film eleji nyelvlecke nem semmi volt. Gyorsan elsajátította Kainan a norvég nyelvet, hogy aztán az egész film alatt angolul beszéljen.:) 

Ajánlom a filmet mindenkinek, aki szeretne egy jó, szórakoztató kalandot látni. Én biztos, hogy még újranézem a filmet. Értékelésem: 80%.

Bemutató előtt negyed órával a jegy megváltva. Utolsó sor, majdnem közép, legnagyobb terem, tehát minden adott volt a tökéletes moziélményhez. Nagyon régen vártam már ezt a filmet, a 4. Terminátor filmet. A Terminátor 2 az egyik nagy kedvencem, de az első rész is remek. A 3. film viszont eléggé a másodikat másolta, így nem tudott - néhány akciójelenetet leszámítva - maradandót alkotni. Azt már most leszögezném, hogy nekem tetszett a Terminátor: Megváltás, bár rengeteg hibát lehet felsorolni a filmmel kapcsolatba. Valamiért mégis tetszett, a T3-nál sokkal jobban bejött.

Én magamat nagy Terminátor rajongónak tartom. Az eddigi három részt már számtalanszor láttam, és jó pár  könyvet is elolvastam a témában. Mióta az eszemet tudom, érdekelt az emberek harca a gépek ellen. Cameron nagy tettet hajtott végre a Terminátorok megteremtésével. A T-800-as modell meg egyszerűen zseniális. A kis bevezető után akkor nézzük magát a filmet.

A történet az Ítélet Napja előtt kezdődik, amikor megismerkedünk egy halálra ítélt gyilkossal, Marcus-szal (Sam Worthington), majd a kis felvezetés után 2018-ban találjuk magunkat, John Connor (Christian Bale) akciójának kellős közepén. A jövő kellően lepusztult, bár én egy kicsit sötétebb világot vártam. Marcus karakterét nagyon eltalálták a készítők, mivel ő uralta az egész filmet. Ha nincs ez a szereplő, vagy a színész, akkor sokkal kevesebb lenne a Terminátor: Megváltás. Chistian Bale a szokásos formáját hozza, csak a forgatókönyvírók nem tudtak mindent kihozni a karakterből. Bale viszont remek választás, sokkal jobb Connor, mint Stah a 3. részben. A legnagyobb gyengesége a filmnek a forgatókönyv. Néha egészen óvodás szintű párbeszédeket hallhatunk, illetve az egész film története (Marcust leszámítva) nem egy nagy szám. Kicsit lehetett volna összetettebb a film annál, mint hogy "mentsük meg apámat, mert akkor sosem születek meg".

Kyle Reese (Anton Yelchin) 2018-ban még eléggé fiatal, de eltökélt ellenálló, szintén jól eltalált karakter. A többi szereplő kissé háttérbe szorul, kevés idő áll rendelkezésükre. Talán még Moon Bloodgood-ot érdemes kiemelni a kemény pilóta csaj szerepében.

Az akciójelenetek nagyon pofásak, meglátszik a filmen a ráköltött 200 millió $. Látványosnak tehát mindenképpen látványos a film, bár kicsit sötétebb hangulatot vártam. Az emberek kicsit túl erősnek tűntek. Nem nagyon nélkülöznek, sok technikai eszköz áll az ellenállás rendelkezés ére (repülő, tengeralattjáró, helikopter), így nem nagyon érezhetjük át a reménytelenségüket. A terminátorok kinézete nagyon bejött: T-600-as, T-800-as, T-800-as beszivárgó egység, Fejvadász. A bazi nagy Harvester lógott csak ki a sorból, a motorterminátorok nekem bejöttek. Sok logikátlanság van a filmben, de még így is bőven szórakoztató Terminátor mozi, de egy jobb forgatókönyvvel és egy jobb rendezővel olyan filmet lehetett volna alkotni, ami felér Arnold második visszatérésével. Spoileresen folytatom az "Elolvasom" után.

Tovább »