A sorozat remekül indult, de pár rész alatt sikerült elég csúnyán kifulladnia. Valahol a 8. rész körül gondolkodtam is a kaszán, de aztán csak eljutottam a sorozatzárást jelentő 13. epizódig.

A fényképezés végig remek volt, ahogy Jason Isaacs játékát is dicséret illeti. A sztoriból viszont nem sikerült kihozni a maximumot. Hiába volt érdekes Britten két élete, ha néha unalomba fulladtak az események. Az persze tetszett, hogy az aktuális esetek mindig reflektáltak valahogy a főszálra. Néhol viszont ez a kapcsolat csak nagyon felszínes volt. A két pszichológust viszont a pozitívumok között kell emlegetnem. Azok a jelenetek, amelyekben Brittennel szerepeltek, mindig dobtak az epizód hangulatán.

A főszál megoldása végül elég gyenge lett. Túl sablonos volt az a nyomozás. A kasza miatt viszont lezárásként is értékelhetjük az utolsó képsorokat, bár nem befejezésnek tervezték ezt a megoldást. Spoileresen folytatom.

Tovább »

Most lelkes vagyok. Az 1×10 után pihentettem a sorozatot, de a fontosabb sorozataim végeztével újra elmerültem a Grimm világában. Ezt pedig jól is tettem. Na nem mintha az évad második fele olyan hatalmas minőségnövekedést produkált volna, de egész jól szórakoztam az epizódok alatt.

Persze az is lehet, hogy darálva élvezetesebb a Grimm. Akadt azonban néhány apróbb változtatás is az évad utolsó harmadában, ami jó irányba mozdította a sorozatot. Picit jobban előtérbe került a főszál, illetve jobban elmerültünk ebben a világban, valamint jött egy új visszatérő karakter is, aki színesítette a történetet. Spoileresen folytatom.

Tovább »

A 2. évad nem volt annyira felhőtlen szórakozás, mint az első, de azért panaszra így sincs igazán okom. Főleg az évad első felében voltak gyengébb részek, de az évad jelentős hányada így is remek szórakozást nyújtott.

A család még mindig szeretnivalóan lökött. A nagyin kívül mindenki szimpatikus számomra. A família hétköznapi emberekből áll, akik hétköznapi gondokkal küszködnek. Ők teljesen pozitívan állnak az élet megpróbáltatásaihoz. Ez pedig már alapból feldobja a nézőt, és akkor még nem is kellett semmi poént letenni az asztalra.

A verbális poénok mellett jól alkalmazzák a nonverbális megnyilvánulásokat is. Sokszor elég egy-egy arckifejezés, ami már alapból mosolyra fakasztja a nézőt.

Az évad végére szerencsére Sabrina haja is újra régi fényében tündökölt. Idén Frank is több játékidőt kapott, ami főleg a 9. részben csúcsosodott ki. Volt itt aztán elkésett érettségi, Mi lett volna ha? epizód, harisnyafej, szemüveges Sabrina, fenekelés, és Lucy szelleme is megidéződött.

A duplarészes finálé olyan ügyesen volt felépítve, hogy gyakorlatilag hipp-hopp elrepült az a 40 perc. Spoilerek nélkül nem nagyon lehet beszélni róla, de az biztos, hogy a 2×21 végén én is meglepődtem.

A lényeg az, hogy még mindig ez a sorozat a kedvenc szitkomom, és nagyon remélem, hogy Greg Garcia még sokáig tudja nekünk szállítani ezt a minőséget.

A sorozatos palettáról nagyon hiányzik egy ilyen széria, és ezután is fog, mivel a gyenge nézettség miatt nem fog folytatódni a Missing. Na nem mintha annyira jó sorozat lett volna, de egész kellemes kis kikapcsolódás volt, így egy picit sajnálom, hogy nem lesz 2. évad.

A tíz epizód alatt megidéződött bennem több régebbi kedvencem is. A női főszereplő és a CIA miatt mindenképpen indokolt az összehasonlítás az Aliasszal, de a 24-gyel való párhuzam se nagyon földtől elrugaszkodott.

Különösen tetszettek az európai helyszínek. Pláne úgy, hogy még némi magyar jelenlét is volt a sorozatban. Túl sok váratlan fordulatot viszont nem tudott felmutatni a Missing. Ezt leszámítva azonban jól elvoltam a tíz epizód alatt.

Akadt azért pár fordulat a történetben, de ezek eléggé kiszámíthatóak voltak, így könnyen kitalálhatta őket a sorozatokon edződött néző. Főleg az ismert sablonokat pakolgatták egymásra, amelyből egy közepes erősségű évadot sikerült végül felépíteni. Spoileresen folytatom.

Tovább »

Amikor pár kedvenc új évada csalódást okoz az ember számára, akkor jön egy olyan sorozat, aminek az első évadától nem voltam annyira elájulva, de a folytatás egyszerűen lehengerelt. Így jártam a Killing 2. évadával.

Sokan csalódtak az 1×13 után, majd többen kiszálltak, de én kitartottam, és egy remek második szezont láthattam, ami sokkal jobban átgondolt volt, mint az inkább csak alapozásnak tekinthető első évad. Ez a 13 rész tele volt szenvedéssel, meggyötört karakterekkel és kilátástalannak tűnő helyzetekkel. A nézőnek pedig garantáltan nem lesz jókedve az egyes epizódok után. Lehangoló sorozat a Killing, de éppen ettől annyira más, mint a többi.

Tavaly többnyire idegesített a pilitikai szál, illetve a Larsen család szenvedését se sikerült unalomtól mentesen ábrázolni, de most jelentős javulást tapasztalhattunk minkét szálon.

Linden és Holder párosa egyre jobban működött az évad előrehaladtával. Joel Kinnaman igazán az évad végén mutatta meg, hogy remekül ért a mesterségéhez. Korábban annyira nem tudott meggyőzni a tehetségéről. Mireille Enos viszont végig egyenletesen hozta az elhivatott Linden nyomozót, aki mindent feláldoz az ügy érdekében.

A Killing 2. évada kiegyensúlyozott volt. Sokkal jobban írták meg ezt az évadot, mint az előzőt. Nem voltak unalmas epizódok. Egyedül a 2×10 kapcsán éreztem egy pici időhúzást. A finálé pedig feltette az i-re a pontot. Remek lezárást kapott a nyomozás. Megtudtuk a gyilkos kilétét, amivel engem sikeresen megleptek az írók.

A 2×13 első 15 perce egyszerűen zseniális volt. Majd azt gondoltam, hogy ezt már nem lehet fokozni, de mégis tudtak még egy fokkal jobb jelenetet prezentálni, amivel aztán végképp 10/10-es magasságba emelkedett nálam ez a finálé. A Person of Interest évadzárója óta nem láttam ennyire jó epizódot.

Sokáig tudnám még dicsérni a sorozat depresszív hangulatát, a színészi játékot és a jól felépített történetet, de azt hiszem, ebből a pár sorból is kiderült már, hogy az elmúlt évad egyik legjobb szezonját produkálta az AMC sorozata.

A folytatás még kérdéses, de lehet, hogy nem is kéne 3. évad, mert ez a 26 rész úgy volt jó, ahogy van.

Spoilereket direkt nem írtam, de kommentben nyugodtan jöhetnek a spoileres vélemények.

u.i.: Különleges hely lehet ez a a Seattle, ha október végén rügyeznek a fák, és virágzik a csresznye.:)

Noha nem volt kiakasztóan gyenge az évadzáró, az egész évadra ráhúzhatom a csalódás bélyegét. Kiváló karakterek töltik meg élettel a Hét Királyságot, de ami működik a könyvekben, az nem működött a 2. évadban. Egyszerűen túl sok fontos szereplőnk lett a második felvonásra, ami darabossá teszi a történetmesélést.

A képernyőn nem igazán jól működik az, amikor ide is, oda is belekapunk egy picit, de egyik szálat se bonrjuk ki rendesen. A történetbéli változtatások persze kölön is bosszanthatják az olvasókat. Én is így vagyok néhány esetben. Sokszor pont azokon a pontokon változtatnak, ahol nem kéne, más területen pedig ráférne a javítás az alapanyagon, de ott mégsem nyúlnak hozzá a könyvhöz.

A sorozatot még mindig minőségi darabnak tartom, nem volt olyan színvonalcsökkenés, mint a Spartacus esetében, de sokkal jobban élveztem az eslő évadot. Spoileresen folytatom.

Tovább »

Az évad végén azért kaptunk jobb részeket, amelyek valamelyest javítottak az összépen, de még így sem lett túl emlékezetes számomra ez a 4. évad.

Többnyire kidolgozatlannak és ötlettelennek éreztem az évad jelentős részét. Volt pár önismétlés, amelyet ügyesen meg is tudnának indokolni az írók az új idővonal miatt, de ezek csak magyarázkodásnak tűnnének. Az idővonal, új dimenzió körüli kavarás is eléggé haloványan lett tálalva. Sokszor úgy tűnt, hogy nem igazán tudják tartalommal megtölteni az évadot. Pozitívum viszont, hogy a karakterek még mindig szerethetőek maradtak.

Azokat a részeket élveztem a legjobban, amelyekben a másik világ is jelen volt. Ők tudtak egy kis pluszt adni a sablonos megoldásokhoz. Jones újrahasznosítása is egész jóra sikerült. A továbbiakban még spoileresen folytatom.

Tovább »

Amikor azt érzed, hogy erre már nem tudnak tenni még egy lapáttal, akkor a Person of Interest írói megmutatják, hogy de bizony. Hihetetlen az a színvonal, amit ez a sorozat produkál. A finálé egyszerűen zseniális volt. Én mondom, a LOST óta nem élveztem még ennyire sorozatot. Az 1×23 egy remek évadot koronázott meg, és lett a Person of Interest az évad legjobb újonca. Az első pár rész se volt rossz, de nem hittem volna, hogy az évad második fele ennyire magával ragad majd.

Az utóbbi hetekben már sokat dicsértem a sorozatot, és ezek dicséretek egyáltalán nem voltak túlzóak. Jonathan Nolanék megmutatták, hogy egy sima nyomozós sorozatot is fel lehet turbózni, csak kell hozzá tehetség. A sorozat írói pedig bebizonyították, hogy van tehetségük a mesterségükhöz.

Az évad során gyönyörű építkezésnek lehettünk szemtanúi. Egy nagyon átgondolt, ügyesen felépített nyomozós sorozat lett a Person of Interest 1. évada. Az egyszeri esetekhez persze nagyon sokat tettek hozzá a fel-felbukkanó átívelő szálak, amelyeket jól adagoltak az egyes epizódokban. Én nem különösebben szeretem a nyomozós sorozatokat, a PoI mégis kilóra megvett magának. A főszálat nagyra értékelem, de sokszor egyáltalán nem is volt rá szükség, mert heti TB-szám is volt annyira szórakoztató, hogy remek kikapcsolódást jelentsen. Középszerű alkotók kezében könynen válhatott volna unalmassá a sorozat, de szerencsére itt egyáltalán nem erről volt szó.

A főszereplőket is méltattam már eleget, így a korrábi írásaimhoz már nem is tudok mit hozzátanni. Caviezel és Emerson is nagyon meggyőző alakítást nyújtott az évad során. Igazságot osztanak ott, ahol a rendszer (főleg, ha korrupt) erre már nem képes. New York hősei ők, akik titokban dolgoznak az ártetlanok életéért. A továbbiakban még spoileresen folytatom a finálé értékelését.

Tovább »

A The Good Wife egy remek sorozat, ez tagadhatatlan. Műfaját tekintve egy jogi dráma, amelynek a főszereplője egy családanya, Alicia Florrick. Alicia ügyvéd, de jó ideje nem gyakorolja a szakmáját, mert a gyerekeit nevelte illetve nem szorult rá, mert a férje a kerületi ügyész, vagyis csak volt a kerületi ügyész. Egy nap viszont kiderült a férjről pár titok, ami mindent megváltozott. Alicianak 15 év kihagyás után munkába kellett állnia. Az egyik volt főiskolás társa, Will Gardner cégénél kap munkát. És igazából itt indult el a sorozat 2009 szeptemberében.

Nem a kezdetektől néztem a sorozatot, sőt, először a TV2-n láttam belőle egy részt (azt is azért, mert tetszett a hozzá készített promó), és akkor szippantott be a sorozat, akkor néztem meg az előtte lévő részeket is. Egyszerűen olyan szinten, ahogy arra nem sok sorozat volt képes. Nem akarom leírni most azt, hogy mik történtek az előző évadokban, most a 3. évadról beszélnék inkább, azon belül is inkább a fináléról, a színészekről persze spoilerekkel a tovább mögött.

Tovább »

Ahogy az várható volt, az évadzáró epizód se lett egy nagy eresztés. Gyakorlatilag olyan volt, mint az egész évad: súlytalan és kidolgozatlan.

A Supernatural jelenleg már csak torz tükörképe egykori önmagának. Egy kiemelkedő fanfavorit sorozatból egy átlagos, szinte semmi extrát nem nyújtó heti 40 perccé redukálódott le. Néhány jobb rész (7×10, 7×17) akadt azért az évadban, de az összkép eléggé kiábrándító. Spoileresen folytatom.

Tovább »

Ez kapufa lett. Majdnem sikerült egy olyan évadzárót prezentálniuk, ami elégedettséggel töltött volna el, de ez sajnos nem így történt. Önmagában az epizód persze egyáltalán nem volt rossz, csak éppen volt benne pár húzás, ami nem igazán tetszett nekem, ráadásul a végkifejlet még kiszámítható is volt.

Sokkoló finálé helyett egy vitatható évadzáróval leptek meg. Szóval picit ambivalens érzéseim vannak az epizóddal kapcsolatban. Spoileresen folytatom.

Tovább »

Strike Back 2. évad

Sons of Anarchy 4. évad

Homeland 1. évad

Hell on Wheels 1. évad

The Walking Dead 2. évad

Justified 3. évad

Spartacus 2. évad

Alcatraz 1. évad (sorozatzáró)

The River 1. évad (sorozatzáró)

The Vampire Diaries 3. évad

Supernatural 7. évad

Person of Interest 1. évad

Fringe 4. évad

The Big Bang Theory 5. évad

Trónok harca 2. évad

The Killing 2. évad (sorozatzáró)

Missing 1. évad (sorozatzáró)

Raising Hope 2. évad

Grimm 1. évad

Awake 1. évad (sorozatzáró)