Végeztem az Egy rém rendes család 4. évadának újranézésével. Itt volt már az ideje, hiszen még tavaly augusztusban kezdtem a 4. szezont. Ez az évad is nagyon jó volt, tele remek pillanatokkal. A finálé mondjuk nem volt az igazi, de a 4×22 kárpótolt a gyengébb évadzáróért.

Jelentős változás volt az évadban, hogy Steve elhagyta Marcyt, ami talán jót is tett később a sorozatnak. Végezetül még egy képet mutatnék a Tovább után, mivel a szitkomoknál a képek többet mondanak minden szónál.

Tovább »

A 2. évad nem volt annyira felhőtlen szórakozás, mint az első, de azért panaszra így sincs igazán okom. Főleg az évad első felében voltak gyengébb részek, de az évad jelentős hányada így is remek szórakozást nyújtott.

A család még mindig szeretnivalóan lökött. A nagyin kívül mindenki szimpatikus számomra. A família hétköznapi emberekből áll, akik hétköznapi gondokkal küszködnek. Ők teljesen pozitívan állnak az élet megpróbáltatásaihoz. Ez pedig már alapból feldobja a nézőt, és akkor még nem is kellett semmi poént letenni az asztalra.

A verbális poénok mellett jól alkalmazzák a nonverbális megnyilvánulásokat is. Sokszor elég egy-egy arckifejezés, ami már alapból mosolyra fakasztja a nézőt.

Az évad végére szerencsére Sabrina haja is újra régi fényében tündökölt. Idén Frank is több játékidőt kapott, ami főleg a 9. részben csúcsosodott ki. Volt itt aztán elkésett érettségi, Mi lett volna ha? epizód, harisnyafej, szemüveges Sabrina, fenekelés, és Lucy szelleme is megidéződött.

A duplarészes finálé olyan ügyesen volt felépítve, hogy gyakorlatilag hipp-hopp elrepült az a 40 perc. Spoilerek nélkül nem nagyon lehet beszélni róla, de az biztos, hogy a 2×21 végén én is meglepődtem.

A lényeg az, hogy még mindig ez a sorozat a kedvenc szitkomom, és nagyon remélem, hogy Greg Garcia még sokáig tudja nekünk szállítani ezt a minőséget.

Talán jobb lenne már darálva nézni a TBBT évadokat, mert bizony így visszatekintve nem volt egy maradandó élmény számára ez az 5. felvonás.

Akadtak jó pillanatok, emlékezetes epizódok, de összességében jóval kevesebbet tudtam derülni a poénokon, mint azt korábban megszokhattam.

Már az is elárul valamit a sorozathoz fűződő viszonyomról, hogy az évadnyitó óta csak egyszer írtam az Agymenőkről.

Az utolsó pár részt egymás után néztem meg. Nem voltak rosszak, a fináléban is akadtak ütős poénok, csak kicsit vérszegénynek érzem már a sorozatot. Nem tudok olyan felhőtlenül szórakozni rajta, mint az elején. Ettől még persze simán nézhető a TBBT, csak már nem üde színfoltja a heti felhozatalnak.

Az 5. évadban már Sheldont se éreztem olyan kimagasló egyéniségnek. Vannak önismétlő poénok is, de azért néha még odateszik magukat az írók, szóval felemás a végeredmény. A vizuális poénok azért még rendszerint kitesznek magukért, ha már a verbális humorral időnként baj van.

Sajnos nem sikerült gatyába rázni a sorozatot. 6/10-et kap tőlem az évad, ami önmagában nem rossz, de ennél volt már sokkal jobb is. Az biztos, hogy még jó néhány évig velünk maradnak a kaliforniai geek-ek, hiszen remek a sorozat nézettsége.

A Fox berendelte a sorozat 3. évadát. Remek hír ez így estére. Bevallom, én izgultam érte, mert sose volt túl acélos a sorozat nézettsége. Az utóbbi hetekben meg pláne eléggé szerény nézettséget produkált a sorozat, bár mostanában szinte az összes sorozat számai zuhantak egy rendeset.

Szóval a lényeg, hogy jövőre sem kell nélkülöznünk a pici Hope cseperedését.

A 6. évadban is elmesélte Ted a srácoknak, hogy kikkel kavart az anyjuk előtt. Ezen a téren tehát nincs semmi előrelépés. Sajnos a humor terén eléggé fukarkodott a 6. évad, szóval nagyjából ugyanazt a szintet hozta, mint az ötödik.

Tovább tart tehát a sorozat mélyrepülése. Már Barney se az igazi. Igaz, hogy még mindig ő a legviccesebb karakter az Anyátokban, de közel sem köthető hozzá annyi poén, mint az elmúlt évadokban.

Néhány epizódot kifejezetten erőltetettnek tartottam. Marshall drámájára (meghalt az apja) szerintem semmi szükség nem volt.

Volt néhány átívelő szál (Zoey, Arcadian, Mikor lesz már gyerek?) az évad során, illetve Barney is megismerte az anyját apját. Szokás szerint most is volt pár ismertebb vendégszereplő, akiknek egy-két mosolyt sikerült elérniük nálam.

Voltak persze jobb epizódok is az évad során, csak az a baj, hogy pár nap múlva már gyakorlatilag egy poént sem sikerült felidéznem belőlük. Az a baj, hogy sok poén már inkább kínos, mint vicces. Jennifer Morrison jó oldalborda volt Tednek, csak az a baj, hogy tudtuk, hogy ebből úgyse lesz semmi. 5/10 jár erre az évadra is. Remélem, hogy a 7. évad azért szórakoztatóbb lesz.

Tavaly is szinkronnal kezdtem el nézni a sorozatot, így most is magyar nyelven folytatom a Raisong Hope-ot. A tengerentúli és az itthoni finálé között pedig egyébként se lesz egészen két hónap, szóval július elejéig meglesz a heti humoradagom.

Az első évad vége óta sokat nőtt a kis Hope, de ahogy az lenni szokott, most sem ő, hanem becses családja állt a középpontban. Az epizód elején szépen eldalolták nekünk az elmúlt szezon legfontosabb eseményeit, aztán jöhetett az a bizonyos felvétel Jimmy gyerekkorából.

Nem volt igazán kiemelkedő az évadnyitás (ennél fergetegesebb részeket láthattunk tavaly), de még így is bőven akadtak vicces pillanatok az epizódban. A család még mindig nagyon szerethető, hiszen lökött kis átlagemberek ők, akiken jókat lehet derülni. Néha elég egy-egy arckifejezés, és máris mosolyt csalnak az ember arcára.

Szóval visszatért a Chance família, akikben még rengeteg lehetőség van, és remélem, hogy ezeket a lehetőségeket ki is aknázzák majd az írók az évad során. A kezdésre 7/10-et adnék. Továbbra is ez a kedvenc szitkomom. (Sarbrina hajával viszont kezdhetnének valamit.)

Az elmúlt napokban pótoltam az elmaradt epizódokat, amelyek közül ez Halloween-nel kevert április 1-jei rész vitte a prímet. Nem mondom, hogy minden rész alatt halálra röhögtem magam, de azért minden 20 percben volt min mosolyogni, csak éppen kisebb a humorfaktor, mint a remek első két évadnál. A bejegyzés apropója egyébként az alábbi kép volt. Sheldon megint jó volt.

Ennél azért egy lehengerlőbb kezdést is el tudtam volna képzelni. A második rész egy picit jobb volt az elsőnél, de összességében nem sok mosolygós pillanat volt a 40 perc alatt.

Az első résznek gyakorlatilag csak a második fele/vége volt értékelhető. A Penny-Raj "románc feloldása jó volt, de amúgy semmi maradandót nem nyújtott a rész. Néha már fárasztó, előre látható poénokkal untatják a nézőt.

Az indiai csajt már igazán kiírhatnák a történetből, mert semmi hasznára nincs a sorozatnak.

Penny volt talán a legviccesebb a két rész alatt. Amy-vel kiegészülve jó párost alkotnak. Sheldon most engem kissé fárasztott a hülyeségeivel, bár a fotel köré szőtt paranoiája vicces volt. A többiek viszont elég szürkék voltak.

Még mindig a CBS egyik legerősebb sorozata a TBBT, de a minőség lehetne már újra olyan, mint az első két évad alatt. 5×01: 5/10, 5×02: 6/10.

Állítom, hogy ez a sorozat egyik legjobb epizódja. Minden megvan benne, ami az Egy rém rendes család védjegye. Al Bundy a legnagyobb!:)

Közben természetesen már végeztem a 3. évaddal, ami szerintem kicsit gyengébb volt, mint a második.

A Tovább után további képekkel idézhetitek fel ezt a 10/10-es epizódot, valamint egy részletet is megnézhettek az epizódból.

Tovább »

Valamikor régen, a TV3-on néztem először a sorozatot. Biztos vagyok azonban benne, hogy voltak olyan részek, amelyek kimaradtak nekem, így most újra elővettem a Bundy családot. Na meg persze nagyon szeretem is ezt a lökött famíliát, így nem árt az ismétlés.

Az egész család borzasztó, de Al Bundy a legutálatosabb ember, akit a sorozatban láthatunk. Igazából ő egy negatív figura, de a szerencsétlenkedésein remekül szórakozhatunk. Sokszor pedig - bunkóság ide vagy oda - drukkolunk, hogy végre sikerüljön neki valami. Al Bundy csak egy van. Ő a sorozat lelke.

A család többi tagja, a feleségek felesége, Peggy, aki semmittevéssel és Al fizetésének az elherdálásával tölti az idejét. A gyerekek se jobbak, hiszen Kelly olyan okos, mint egy tök, Bud pedig már most is a lányok után kajtat; eredmény nélkül.

Az 1. évad még nem volt az igazi, még keresi a hangját a sorozat. Megismerjük a családot, valamint a szomszédokat: Marcy és Steve. Az évadot 7/10-re értékelném. Talán az 1×13 - az évadzáró - volt a legjobb epizód.

A 2. évadban már rátaláltak az alkotók a sorozat igazi hangjára. Rögtön az évadnyitó epizód után eljuthattunk Poshadtvízbe, ahol egy feledhetetlen nyaralást köszönhetett a család Al-nek. mi meg két epizódon keresztül röhöghettünk a remek poénokon.

A legtöbb rész nagyon jó volt az évadban, de még mindenképpen ki kell emelnem a 2×19-et, amelyből megtanulhattuk, hogyan is tehet szert a férfi egy tökéletes feleségre. Az évadzáró nem tetszett, mert Peg családja inkább idegesítő volt, mint vicces. Összességében 8/10-et simán megér a 2. évad. Folytatása következik.

Itt az új kedvencem. Szitkom fronton egyértelműen. Greg Garcia jól keveri a lapokat, így remek szórakozást nyújtott az első évad. Már az elején bejött ez a fura, és a folytatás se okozott csalódást.

Egyszerre vicces és aranyos sorozat a Raising Hope. A szereplők többsége rém egyszerű, mondhatni buta karakter, de szinte mindannyian szerethetőek. Virginia és Burt haláli figurák, de ugyanez elmondható a "kisfiukról" is, akivel karöltve próbálják megállni a helyüket a gyereknevelés útvesztőiben.

Az epizódok során egyre többet tudtunk meg a Chance családról, így még inkább a szívünkhöz nőhetett ez a rém vicces család. A családtagok közül egyedül a dédi undorító, de szerencsére ebből valamelyest visszavettek az évad második felére, így már nem volt annyira irritáló a jelenléte.

Sabrina meg egyértelműen tüneményes jelensége a sorozatnak. Ő képviseli a hétköznapiságot ebben a furcsa közösségben. Furcsa, mivel nem pusztán a család, hanem a rokonság, illetve az áruházi dolgozók is defektesek egy cseppet. Jó ötlet volt, hogy utóbbiak egyre több szerepet kaptak az évad végére.

Hope viszont eléggé háttérbe szorult, de ez egyáltalán nem volt probléma. Nem is igazából róla, hanem a családjáról szól ez a sorozat. Martha Plimpton és Garret Dillahunt is lubickol a szerepében. Nagy élvezettel játsszák a karaktereiket. Ez persze a többiekre is igaz, de azt hiszem, hogy kettejüket mindenképpen ki kellett emelnem.

Volt néhány gyengébb epizód is az évadban, de ezekért kamatostól kárpótolt a többi, fergetegesen vicces rész. Az írók igazán kitettek magukért, hiszen remek dumákat, utalásokat hallhattunk az évadban. Az évadzáró epizód pedig az egész évad megkoronázása volt. Egyébként is szeretem a visszaemlékezéseket, egy szitkomban pedig még egy külön dimenziót adhat ennek a poén áradat, amelyet egy ilyen lehetőség rejt magában. Nos, itt ezt tökéletesen kihasználták. Benne volt az egész évad eszenciája.

Az évad nézettsége nem volt éppen a legjobb, de szerencsére berendelték a 2. évadot. Én szinkronnal néztem a sorozatot, és meg voltam elégedve a hangokkal, fordítással. Így még nem tudom, hogy ősszel, vagy majd csak a szinkronos verzió érkeztével fogom-e folytatni a sorozatot.

Az biztos, hogy nagyszerű szórakozás volt számomra a Nevelésből elégséges. A 8/10-et simán meg is kapja az évad. Remélem, hogy a folytatásban is tudják majd tartani ezt a szintet, és még sokáig nézhetjük Beyoncé hercegnő Hope felcseperedését. Ha még nem kattantál rá a sorozatra, akkor őszig még van időd pótolni. Hidd el, megéri.

Már a 4. évad is lement ebből a szitkomból, és még biztos, hogy van a sorozatban jó pár évad. A minőség még mindig nem az igazi. Nem sikerült visszakapaszkodnia az első két évad magasságaiba, viszont nem is volt rosszabb, mint az előző évad.

Sok középszerű epizód volt az évadban, de szerencsére akadt pár kiemelkedő (4×11, 4×13, 4×14) is. Főleg az évad közepén produkáltak olyan részeket, amelyeken nagyokat lehetett röhögni, az év végére azonban ismét jöttek a mérsékelten vicces részek.

Talán érdemesebb lenne darálva nézni a sorozatot, mert 9 hónap távlatából már elég nehéz megítélni az egész évadot.

Az új mellékszereplők érkezése jót tett a sorozatnak. Ha ők nincsenek, akkor gyengébb lett volna az összkép. Több szerepet kapott Bernadette, illetve Amy is gyakori vendég volt az egyes részekben. Mindkettejükre szükség volt. Kellett már az erősítés a főszereplők mellé, mert a fő karakterek kezdtek kiüresedni. Legjobban Sheldon tartja magát, de a többiek veszítettek a fényükből. Penny meg régen sokkal csinosabb volt. Az évek során egyre több fölös kiló rakódik a színésznőre, ami nem áll neki túl jól.

Az biztos, hogy már nem a kedvenc szitkomom a TBBT, de még mindig szórakoztató, így a 7/10-et megérdemli az az évad is. Voltak gyengébb és erősebb részek is. Szerencsére nem csak a középszerből kaptunk idén. Őszre egy kicsit azért gatyába kéne rázni a sorozatot. Tessék szorgalmasan gyűjteni addig a jó ötleteket!

A legutóbbi részeknél egy picit kevesebb volt az igazán jó humor. Azok a részek se voltak rosszak, csak éppen nem voltak annyira fergetegesen viccesek, mint az évad elején.

A mostani epizód azonban hozta az, ami elvárható egy szitkomtól. Szinte végigvigyorogtam ezt a 20 percet, na meg akadtak azért hangosan röhögős másodpercek is. Ez a videokamera jó központi témának bizonyult, hiszen rengeteg vicces jelenetet tudtak köré írni.

Jól mozgatták a szereplőket, most még a nagyi se irritált engem, pedig legtöbbször csak fáraszt a jelenléte. Egyébként hihetetlenül undorító egy karakter.

A többieket meg pláne illeti a dicséret, hiszen most is kihozták magukból a maximumot.

Szóval nagyon bejött most ez a rész, nem véletlenül jár neki a 8/10. Remélem, hogy a folytatás is ilyen jó lesz.

Szerencsére már berendelte a Fox a 2. évadot, így jövőre se maradunk Hope nélkül. Sokáig szeretném még nézni ennek a lökött, de szeretetre méltó családnak a hétköznapjait.

Nem kapkodtam el a folytatást, hiszen az első, rövidke évadot, még nyáron daráltam le. A 2. évad már kicsit hosszabb volt, de ez nem ment a minőség rovására.

Örülök neki, hogy kissé visszavettek Jeff anyagias poénjaiból. Még mindig vannak, de közel sem olyan mérvadóak, mint az első évadban. Egyébként meg Jeff a sorozat legnagyobb arca, így egyértelmű, hogy ő a kedvencem. Jók a gesztusok, a mimika, szóval bejön Warburton bácsi alakítása. A többiekkel sincs probléma, de a szőrös családfő a legnagyobb karakter; a szó szerinti és átvitt értelemben is.

Voltak érdekes részek, a legjobb meg talán az évadzáró volt, amelyben betekinthettünk Russel lakásába is. Russel egyébként a szerencsétlen nőcsábász, akivel nem nagyon akar összejönni egy csaj se, hiába próbálkozik lelkesen.

Szitkom esetében nem nagyon lehet mélyebben belemenni a történetbe, hiszen itt nem a sztorin, hanem a vicces helyzeteken, szójátékokon van a hangsúly. Szóval nem sok előrelépés történt például az esküvő terén, vagy gyerek téren. Russel meg még mindig agglegény, aki bár negyvenes, de még 38-nak hazudja magát.

Összességében tetszett az évad, nem az a hangosan röhögős sorozat, de vannak jó poénok. Bár az is igaz, hogy néha tudnak idegesítőek is lenni az egyes karakterek, például Adam, aki néha nagyon nyámnyila. Pontok tekintetében 7/10-et adok a 2. évadra.

Hát ez nagyon bejött. Mindkét rész fergeteges volt. Tahófalva lakói igazán viccesek. Egy olyan családot ismerhetünk meg ebben a szitkomban, ahol szinte minden családtagnak van valamilyen defektje.

Jimmy (Lucas Neff) a legnormálisabb a famíliában, de egy fura megismerkedés után, kilenc hónappal később, az ő feladata lesz, hogy felnevelje a lányát. A középpontban tehát Hope és az ő felnevelése van. A gyereknevelés pedig nem könnyű feladat. Pláne akkor, ha a tapasztalatlan apuka nem nagyon számíthat a családja segítségére, mivel ők se igazán értenek a gyerekekhez.

Vicces szituációk követik egymást mindkét részben, közben pedig megismerjük a főszereplőket. Jimmy szülei se teljesen normálisak, de egyelőre a nagyi viszi a prímet. Ő az aki ténylegesen is bolond. Garret Dillahuntot kicsit fura szitkomban látni egy TSCC után. Ez persze cseppet sem zavaró, mert jól válogatták össze a színészeket. A színészgárdából csak Dillahuntot ismerem korábbról, a többiek nekem új arcok. Shannon Woodward (Sabrina) lesz Jimmy álomnője, de megszerezni nem lesz könnyű a csinos bolti eladót.

A legtöbb poén a babához kötődik, de a többi is van olyan jó, mint amikor a gyerekkel szerencsétlenkedik a család. Még csak két részt láttam (szinkronosan követem), de ennyi alapján úgy látom, hogy bejön majd a folytatás is. Van jó sok tahó humor, ami jól megnevetteti az embert. Ezek mellé azonban még némi érzelem is vegyül, így nem válik öncélúvá a legtaplóbb humor sem. A rohadt fogú csaj is nagyon nagy volt a második részben. 8/10-re értékelném az eddigieket.

Az évad eddigi legjobb része. Hosszú ideje nem volt már ilyen jó Agymenők epizód, így most ez nagyon jólesett. Régen röhögtem ennyit egy szitkomon. Bár eddig is szórakoztatott az évad, de az első két évad szintjére csak néha sikerült visszakapaszkodniuk. Hiába volt nagyon jó az előző is, ez a rész annál is jobb, fergeteges volt.

Végre nem volt felesleges Raj se, na meg Sheldon is új dimenziókba látogatott. Na nem szó szerint, de most szüksége volt Penny segítségére.

Tényleg nem volt egy unalmas perc sem. Remek szórakozás volt ez a 4×14. Raj képzelgései, a tweetek, Sheldon előadása, a színészet leckék Penny-től. Rendesen telepakolták tehát humoros elemekkel ez a részt.

Pontozni nem nagyon szoktam szitkomokat, maximum évad végén, de ez most simán volt 9/10.

Úgy gondoltam, hogy kell nekem valami új szitkom az eddigiek (Agymenők, Két pasi meg egy kicsit, Így jártam anyátokkal, Egy kapcsolat szabályai) mellé. A családi szitkomokat mindig is szerettem, így úgy döntöttem, hogy az ABC sorozatára esik a választásom, ami ráadásul még jó nézettséggel is megy. Ez azért fontos, mert ha megkedvelek egy történetet, akkor szeretem több évadon át nézni.

Pár rész már szinkronosan is elérhető, így a pilotot ebben a formában néztem meg. A későbbiekben valószínűleg már nem fogom várni a szinkronos verziót, hanem feliratosan nézem majd tovább.

Ennyiből talán már leszűrhető, hogy bejött az első rész, így nem vitás, hogy a többi epizódra is kíváncsi leszek. A Heck család öt főt számlál. Két szülő, plusz a három gyerek. A kisebbik fiúnak eléggé fura az ábrázata. Ez volt az első benyomásom a gyerekszínészről. Az biztos, hogy nem átlagos gyereknek néz ki.

A család egyébként átlagosnak néz ki, átlagos problémákkal, amelyeket próbálnak nekünk viccesen interpretálni. Eddig ez sikerült. Persze messzemenő következtetéseket nem lehet még levonni ebből a 20 percből, de úgy érzem, hogy tetszik majd nekem a folytatás is. Ebben akár meg is erősíthettek, de le is beszélhettek a folytatásról.

Egyelőre csak ennyit írnék a sorozatról, de a későbbiekben még biztosan jelentkezem majd a véleményemmel. Ja, az meg már megmosolyogtató volt, hogy a kisebbik diszkópatkány (Chris Kattan) is szerepel a sorozatban.

Ez egy tök jó rész volt. Mondom én, hogy jó ötlet volt behozni új mellékszereplőket, mert mind Bernadette, mind Amy feldobja az egyébként nyugis állóvizet. (Az előző rész amúgy nem különösebben volt vicces.) Jól variálnak most a Leonard-Penny kapcsolattal is. Egyedül Raj az, akivel nem tudnak mit kezdeni. Egyre inkább buzissá válik ez a karakter.

Az utazás jót tett a résznek, ahogy a konferencia is eléggé rendhagyóra sikeredett, na meg az éjszakai költözködés. Teljesen sablonos volt amúgy a rész, százszor láttuk már ezeket máshol is, de ezekkel a karakterekkel is működött a dolog. Jöhetne még több ilyen kiruccanás, mert ez vicces volt. A Tovább után még két kép van az epizódból.

Tovább »

Egyértelműen az eddigi leggyengébb évad, pedig már az előző se volt a legjobb. Nem sok kiemelkedő rész volt. Nyomokban tartalmazott ugyan poénokat, de már sokkal inkább egy 20 perces családsorozatra emlékeztetett ez az 5. évad, mint egy szitkomra.

Ez a feleségkeresés meg már kezd unalmassá válni. Remélem, nem csak az utolsó részre tartogatják a mamát. Nyugodtan jöhetne hatodik főszereplőnek, akkor is működne a sorozat. Ted amúgy is eléggé idegesítő már agglegényként.

Egyértelműen még mindig Barney a legjobb arc az Így jártam anyátokkalban, így hozzá köthetőek az évad legjobb részei (pl. 5×08), jelenetei is. Bár az évad vége felé már idegesítő volt néha. Az meg érdekes, hogy Barney milyen nagy sofőr lett, hiszen az első évadban még majd szívinfarktust kapott 2 km/h-nál.

A Robin-Barney románc nem volt túl jó húzás, de hál' Istennek nem húzták sokáig.

Elvileg majd gyerek is jön hamarosan az Eriksen családba, csak nehogy erre is 3 évadot kelljen majd várni. Ez az alteregó dolog is eléggé erőltetett volt egyébként.

Most is voltak neves vendégszereplők (pl. Rachel Bilson, Amanda Peet, Jennifer Lopez, Michael York, Chris Kattan), de igazából nem sokat tettek hozzá a részekhez.

Szóval elég gyengus évad volt ez az 5., de 5/10-nél nincs szívem jobban lepontozni ezt a 24 epizódot. Remélem, hogy a folytatás majd jobb lesz.

Az Igazság Ligája lecsapott. A sorozat meg újra jó részeket produkál. A mellékszereplők tábora meg szépen gyarapodik. Úgy látszik, hogy tudják az írók, hogy bővíteni kell a szereplőgárdát, mert csak így tudnak mit kezdeni az ellaposodott karakterekkel.

Én örülök neki, hogy Sheldon női kiadása, Amy is felbukkan néha, valamint Bernadette is kellemes színfolt, de remélem, hogy nem fognak elcsépeltté válni. Raj és Leonard mostanában inkább csak asszisztál a többieknek.

Zack felbukkanása is jót tett a mostani résznek. Jó poénokat írtak köré. Gyakorlatilag azon a szellemi szinten van, mint az első évadban Penny. Ha belegondoltok, akkor a szőke szomszédlány karakterét bizony több IQ ponttal gazdagították az írók az elmúlt évadokban. Már közel sem az a buta szőke, akinek megismertük.

Ez a szilveszteri beöltözés meg nagyon jó volt, bár még több Batman poént elviseltem volna. Kíváncsi vagyok, hogy Zack marad-e még pár részre. Szerintem van még benne lehetőség, így színesíthetné a sorozatot.

Eddig az évad jobban bejön, mint az előző, de még mindig nincs az első kettő szintjén.

Talán ezen a részen röhögtem a legtöbbet az eddigi évadban. Pofonegyszerű volt egyébként az egész, de az jó ötlet volt, hogy szétválasztják a fiúkat a lányoktól. Előbbiek mentek nézni a 21 másodperccel hosszabb Indiana Jonest, míg utóbbiak csajos estét tartottak. Amy azonban nem nagyon tudta, hogy mi fán is terem egy ilyen este. Penny és Bernadette, aki egyre gyakrabban szerepel, ami jó dolog, meg küszködött a helyzettel rendesen.

Most bírtam egyébként leginkább az új női Sheldont. Jó beszólásai voltak. Sheldon meg ismét találkozott a nagy nemezisével. A rész vége azért egy picit fura volt, mert nem tudtuk meg, hogy mi lett a nagy futás vége.

Még mindig nincs ott a színvonal, ahol az első két évadban volt, de talán ismét magukra találnak az Agymenők.

A pilot után nem gondoltam volna, hogy ez lesz a kedvenc network-ös újoncom, de szerencsére az írók nagyon szépen összekapták magukat, és szépen leszállítottak nekünk egy remek első évadot. Megtalálták az első néhány rész hibáit, és ügyesen kijavították azokat.

A sorozat egy „közösségi főiskolán” játszódik, ahova minden hülyét felvesznek, így a szereplők nem is lehetnek mások, mint egy csapat lúzer. Van köztük egy fura srác, öreg hímsoviniszta, diplomát hamisító (volt) ügyvéd, kétgyerekes családanya, egyszóval sikerült a társadalom minden szeletéből találni valakit. A kép után folytatom a sorozat elemzését.

Tovább »

Jelenleg az Így jártam anyátokkal 5. évad elején járok, de ez az évad eddig nem nagyon jön be. Ellenben ez a Best of Barney videó eléggé fergeteges. Egy másik Barney videót meg itt találtok. Kétségtelen, hogy a sorozat legnagyobb arcáról van szó.

Vagy éppen nem. A legutóbbi Big Bang Theory legjobb képe kétségtelenül ez volt. Sheldon trükkje azonban nem jött be. Vicces pillanat volt, ahogy az egész rész is elég poénosra sikerült.

Sokan csalódtunk egy picit az előző évadban, így kissé félve vártuk a folytatást. Hál' Istennek, úgy tűnik, hogy összekapták magukat az alkotók, mert ez az évadkezdet bizony jó lett.

Tavaly ott fejeztük be, hogy Sheldon megtalálta a női párját, aki pont annyira van távol a normális embertől, mint kedvenc elméleti fizikusunk. Gyakorlatilag ezen új fejlemény köré volt felépítve az epizód, illetve még fontos szerep jutott a robotkarnak.

Tényleg nagyon szórakoztató volt ez a rész, sokat lehetett rajta nevetni. Ütöttek a poénok, a Sheldon-Penny páros meg még mindig remekül működik a sorozatban. Az ő közös jelenteik talán a legemlékezetesebbek számomra az eddigi részekből.

Remélem, hogy ez a lendület kitart majd az egész évadban, és a továbbiakban is ilyen szórakoztató részekkel örvendeztetnek meg minket az Agymenők. A 4. évad nyitánya 8/10 pontot ér nálam.

Ted, Lily, Marshall, Robin és Barney 4. évados hülyeségein is sikerül átrágnom magam, így most következek egy kis vélemény a látottakról. 24 részes volt ez az évad, de így darálva egyáltalán nem tartott sokáig ez a mennyiség. Az első részeket már régebben megnéztem, de aztán a BSG miatt nem került sor a folytatásra. Eddig. Most azonban nem menekültek előlem a New York-i fiatalok.

Már a 3. évadnál is azt írtam, hogy kicsit kevésbé élveztem a sorozatot. Most meg azt mondom, hogy nagyjából azt a szintet hozták. Voltak jobb és rosszabb részek is. Talán az évad közepe jött be nekem a legjobban.

Egyértelmű, hogy még mindig Barney viszi a prímet, hiszen ez a karakter a legviccesebb. Jó volt például az öreg Barney a 4×04-ben.

A többi karakter is gyakorlatilag változatlan maradt, csupán a karrierjük vett új irányt. Talán csak Robint írták egy kicsit lotyósabbra ebben az évadban.

Tetszenek a visszaemlékezős jelenetek, amikor valamelyik szereplő múltját ismerjük meg kicsit jobban. A kanadai poénokra is mintha egy kicsit jobban rágyúrtak volna, amik eléggé bejöttek nekem.

Aztán volt itt Ted húga, pucér pasi, Rejtvény, Barney videó életrajza, Barney családja, pizsama parti és a többi.

Az anya kiléte persze még mindig nem derült ki, de szépen lassan talán közelebb érünk hozzá. Összességében az évadot 7/10-re értékelem. Most pedig a szavak helyett, beszéljenek a képek.

Tovább »

Már négy évadot is megélt a sorozat eddig a CBS-en, de én csak mostanában ismerkedtem meg vele. Köszönhetően annak, hogy a Viasat3 elhozta Magyarországra a két pár és az ötödik viccelődésekkel teli életét.

A sorozat ott kezdődik, hogy Adam (Oliver Hudson) és Jennifer (Bianca Kajlich) összeköltözik, a közelben pedig egy kicsit idősebb pár él, akiket már régebben ismernek. Jeff (Patrick Warburton) és Audrey (Megyn Price) el is látják a fiatalokat mindenféle tanáccsal, hogy milyen szabályok élnek egy kapcsolatban. És itt van még Russel (David Spade), a megrögzött agglegény, aki csak az egy éjszakás kalandokat részesíti előnyben.

Csak 7 rész volt az 1. évad, de azért már ennyiből is leszűrhető, hogy milyen is ez a szitkom. Nem lett az új kedvencem, az biztos. Sokszor előfordul, hogy nem röhögök a poénokon, de azért akad olyan is, amint nagyokat kacarászok. Russel karakterét láthattuk már más helyen is, egyelőre nekem nincs benne semmi extra. Kicsit talán sok a szexista poén. Jeff meg az a figura, aki nagyon anyagias, így ilyen irányú poénokból is kapunk elég sokat. A többek egyelőre súlytalanabbak számomra.

Természetesen kíváncsi vagyok a folytatásra is, illetve arra, hogy milyen változások lesznek a későbbiekben, ha lesznek.

Sajnos ez egy gyengébb évad volt. Nem tudták hozni az első kettő szintjét. Voltak azért jó részek, de összességében nem szórakoztam olyan jól, mint korábban. A Sheldon-Penny páros továbbra is működik, illetve a legjobb karakter még mindig Sheldon. Leonard kapcsolata Penny-vel viszont nem volt működőképes, de nem is tartott ki az évad végéig. Egy idő után már unalmassá vált a páros, így sokszor csak Sheldon mentett meg egy-egy részt.

Az évad elejével még nem volt gondom, de aztán valahogy kezdett megkopni az Agymenők régi fénye. Pedig volt itt nekünk Wil Wheaton, Stan Lee, Sheldon letapizta Penny-t, és visszatért Leonard mamája is. Howard-nak lett egy csinos barátnője, Bernadette (Melissa Rauch), akit az évad végére valahogy elfelejtettek, pedig jó karakter volt.

Főleg az évad második felét éreztem gyengébbnek, de azért ott is akadtak jó részek. Tetszett például az, amikor visszatekintettünk a múltba, amikor beköltözött Leonard Sheldonhoz.

Az évadzáró meg egészen jó volt, kíváncsi vagyok, hogy marad-e a 4. évadra is a női Sheldon.

Összességében tehát csalódás volt az évad (7/10), nem lehetett annyit röhögni, mint korábban, de azért még mindig jó szórakozás a TBBT. Remélem azért, hogy jövőre ismét visszatalálnak az írók a helyes útra, és felhőtlenebb szórakozást kapunk.

Nem az igazi ez az évad. Ezzel a kijelentéssel szerintem sokan egyetértenek. Változó a részek minősége, de összességében elmarad az előző két évadtól. A múlt heti rész nem igazán jött be, ellenben a legutóbbin nagyon jól szórakoztam. Szokás szerint Sheldon dominált, de a többiek is jól asszisztáltak hozzá. A torokéneklés nem semmi volt.

Igazából nem sokat akarok írni az Agymenőkről, de ezt a képet muszáj volt kivágnom a részből, na meg most egy kisebb szünet jön, mivel legközelebb már csak márciusban találkozunk Pennyékkel.

A nézettség egyre magasabbra kúszik, csak sajnos ez úgy látszik, hogy a minőség rovására megy. Azért még bízom abban, hogy a maradék nyolc részben kicsit kiegyenlítettebb lesz a színvonal. Jó hír azoknak, akik a Cool-on követik a sorozatot, hogy megállás nélkül jön majd a 2. évad, amit majd én is csekkolok, mivel nekem bejött a szinkron is. Bazinga!:)

Az utóbbi hetekben egyre jobban magára talál ez a sorozat. Volt egy kis hullámvölgy az évadban, de most már ismét régi fényében pompáznak kedvenc fizikusaink, na és Penny. A mostani részben a fizikának különösen fontos szerepet szántak, hiszen a butuska Penny szeretne imponálni Leonard-nek, így fizika órákat vesz Sheldon-tól. Még egyszer mondom: Sheldontól. A Penny-Sheldon páros eddig mindig jól működött, s most sem okoznak csalódást.

Nagyon sokat röhögtem a 20 perc alatt, s az ember nem is vár mást egy szitkomtól. Már az elején az nagy volt, ahogy Penny (!) elmagyarázta Bernadette-nek, hogy miért nem ülhet Sheldon helyén. Maga Sheldon se mondta volna el jobban.

Szerencsére még jövő héten is kapunk egy részt, s csak utána pihennek le az agymenők. A nézettség meg egyre feljebb tör. Csak így tovább!