A 2. évad nem volt annyira felhőtlen szórakozás, mint az első, de azért panaszra így sincs igazán okom. Főleg az évad első felében voltak gyengébb részek, de az évad jelentős hányada így is remek szórakozást nyújtott.

A család még mindig szeretnivalóan lökött. A nagyin kívül mindenki szimpatikus számomra. A família hétköznapi emberekből áll, akik hétköznapi gondokkal küszködnek. Ők teljesen pozitívan állnak az élet megpróbáltatásaihoz. Ez pedig már alapból feldobja a nézőt, és akkor még nem is kellett semmi poént letenni az asztalra.

A verbális poénok mellett jól alkalmazzák a nonverbális megnyilvánulásokat is. Sokszor elég egy-egy arckifejezés, ami már alapból mosolyra fakasztja a nézőt.

Az évad végére szerencsére Sabrina haja is újra régi fényében tündökölt. Idén Frank is több játékidőt kapott, ami főleg a 9. részben csúcsosodott ki. Volt itt aztán elkésett érettségi, Mi lett volna ha? epizód, harisnyafej, szemüveges Sabrina, fenekelés, és Lucy szelleme is megidéződött.

A duplarészes finálé olyan ügyesen volt felépítve, hogy gyakorlatilag hipp-hopp elrepült az a 40 perc. Spoilerek nélkül nem nagyon lehet beszélni róla, de az biztos, hogy a 2×21 végén én is meglepődtem.

A lényeg az, hogy még mindig ez a sorozat a kedvenc szitkomom, és nagyon remélem, hogy Greg Garcia még sokáig tudja nekünk szállítani ezt a minőséget.