A sikeres első rész után nem volt meglepő, hogy elkészül a folytatás. Az első résznél nem voltam mindennel kibékülve, de alapvetően egy szórakoztató alkotás volt. A második felvonás nagyjából azt a szintet hozza, amit az elődje, így nagy panasz nem lehet a látottakra.

Holmes és Watson ismét együtt dolgoznak, pedig utóbbi inkább a feleségével foglalkozna, de a Moriaty által kikényszerített sakkjátszában neki is fontos szerep jut. Röviden így foglalnám össze a sztorit, ami ezúttal nem csak Londonra koncentrálódik.

A film akciódús és látványos, illetve a poénokkal sem fukarkodik. Számtalan helyszínt felvonultat, ami kellő tempót ad a történetnek, de a forgatókönyv nem tudja tartani vele a lépést. Túlságosan nagy horderejű ügyet akartak bemutatni a filmben, ami nem annyira jött össze. Így lett az Árnyjáték okoskodó, noha okos történetnek szánták.

Robert Downey Jr. játékára továbbra is remek. Napjainkban két közönségkedvenc karaktert is remekül formál meg a karrierjét remekül újraindító színész. Jud Law szintén jó Watson szerepében. A kettejük közötti kapcsolat viszont itt-ott már túlságosan elment a homorománc irányába.

Noomi Rapace cigánylánya is a történet szerves része. Rapace alakítása pedig jobban tetszett, mint az első részben Rachel McAdamsé. Megjegyzem, Hollywood-nak még mindig fogalma sincs arról, hogy hogyan néznek ki a cigányok.

Összességében a film élvezetes volt, de kevésbé tetszett, mint az elődje. A fejben előre, lassítva lejátszott bunyók még mindig idegesítének, és ezt sajnos többször is elkövetik a filmben. A Sherlock Holmes: Árnyjáték szórakoztató kosztümös krimi, amelyben a sok akció elfedi a forgatókönyv hiányosságait. Értékelésem: 70%