Augusztus 17-én folytatódik az RTL Klubon a Supernatural. Az RTL eléggé mostohán bánik a sorozattal, hiszen a 3. évadra is három évet kellett várniuk a magyar nézőknek. Most viszont már karnyújtásnyira van a sorozat legjobb évada, és pozitívum, hogy ezúttal nem egy éjfél utáni időpontban temeti el a sorozatot az RTL Klub. Reméljük, hogy ezt egy jó nézettséggel hálálja meg a sorozat (a Gyilkos elmék jó felvezetés lesz hozzá), és akkor talán nem kell majd túl sokat várni a folytatásra.

Gondolom, az olvasók többsége az amerikai vetítéssel párhuzamosan követi a sorozatot. Ha mégsem, akkor annyit ígérhetek, hogy ha eddig tetszett a sorozat, akkor ezek után pláne odáig leszel majd az Odaáttól; kivéve, ha nem jönnek be az évad eleji változások. Vajon ki lesz Castiel magyar hangja?

Már eddig se értettem, hogy hogyan lesz egy 250 oldalas könyvből két részes film, de tegnap jött a hír, hogy Peter Jackson tirlógiává bővíti A hobbitot. De minek?

A rendező szerint rengeteg anyag van, amit még fel lehet használni, a stúdió pedig rábólintott (a pénz nagy úr), így végül három részes lesz Zsákos Bilbó kalandja.

A könyv miatt erős kétségeim vannak a trilógia felől (a jegyzetekkel együtt sincs annyi a történetben, mint A Gyűrűk Urában), de Jackson már megmutatta A Gyűrűk Urával, hogy nagyon otthon van a Tolkien által teremtett világban.

A lényeg, hogy decemberben jön az első rész, ami a Váratlan utazás alcímet kapta. A Tovább után megnézhetitek a szinkronos előzetest.

Tovább »

Nem tagadom, sőt, kicsit büszke is vagyok rá, hogy – Maksa Zoltánt idézve – a „vidióta” nemzedék tagja vagyok. Az alámondásos, csempészett, agyonmásolt videokazetták egyik „sztárja” a 80-as évek első felében kis hazánkban Bruce Lee volt. Mozdulatai, vijjogó hangja, gesztusai több generációra is kihatottak: elég, ha csak Gát Györgyöt, és a Lindát említem.

Ezért extra kíváncsisággal néztem meg, immáron 30 felett, az I am Bruce Lee című dokumentumfilmet. Hogy felnőtt fejjel lássam, hamis istenséget imádtam-e? Hogy 40 év után működnek-e a filmjei? Hogy megcsaltam-e a mestert Jackie Chan-nel, Jet Li-vel, az Expendables tagjaival, Wesley Snipes-szal? Nem, igen, és nem.

Egy alapvetően interjúkra, visszaemlékezésekre alapuló filmről van szó, ahol komoly szerep jut Lee özvegyének és lányának, valamint egy archív TV-interjúnak Bruce-szal. Az általa inspirált arcok között pedig ott találjuk Mickey Rourke-t, a fekete öves (!) Ed O’Neil-t, Kobe Bryan-t, Manny Pacquiano-t, valamint számos MMA-s, UFC-s hírességet.

A produkció komoly hangsúlyt fejez a Bruce Lee által vallott életfilozófiákra: arra, miként alakította életét, és miért. Lehengerlő, és egyben a film legnagyobb erőssége, hogy életének szinte minden komolyabb állomásához illusztrációnak tudták felhasználni azt a néhány filmet, amikben szerepelt. A nyilatkozókat és Bruce-t hallgatva megérthetjük, hogy amit esetleg furának, hamisnak, erőltetettnek érezhettünk egy-egy jelenetben, lehet, nem is volt az. Hogy miként vonhatta le Lee egy, a valós életben 3 perc alatt megnyert harcból, hogy még jobbnak kell lennie.

A film egyik veszélyes utóhatása az, hogy rögtön újra akarjuk nézni a Game of Death-et, az Enter The Dragon-t, az ikonikus colosseumi harcot Chuck Norris-szal, a mindent. Ezen felül a mester életfilozófiája is árad minden filmkockából, és ez jó. A végére pedig megértjük (persze nem nehéz, elhangzik az egyik nyilatkozó szájából), miért is jó cím az „Én vagyok Bruce Lee”. Értékelés: 89%, erősen ajánlott.

Seth McFarlane nem győzött meg, pedig van ebben a sorozatban potenciál, de az első évad nem győzött meg arról, hogy ezt nekem folytatnom kell.

Az első évad eléggé rövidke volt, így talán még ekkor nem találta meg az igazi hangját a sorozat, de a poénok nagy része nekem nem jött be. Hiába van benne irónia és magasabb műveltségre is igényt tartó humor, mégsem tudtam élvezni az epizódokat. A családfő kifejezetten idióta, és rendszerint csak idegesített a hülyeségeivel. A többiek pedig eddig eléggé semlegesek voltak számomra.

Egy karakter viszont kimagaslott a pár rész során, ez pedig a világuralomra törő kisbaba, Stewie. A legjobb jelenetek és a legnagyobb dumák is az ő nevéhez kötődnek. Nem tudom, hogy a későbbiekben kap-e nagyobb szerepet a gyerek, de én egyértelműen őt állítanám a középpontba.

Szóval eddig nekem nagy csalódás a Family Guy, de talán Ti majd meggyőztök arról, hogy érdemes folytatnom ezt az animációs családregényt.

Már csak három hét van hátra a premierig, és folytatódik a jelen legjobb akciósorozata. Az új előzetest már Flanker linkelte, illetve láthattátok a junkie-n is, de nyilván a saját blogomon se mehetek el mellette szó nélkül. A videó alapján igazi adrenalinbombának tűnik a 3. évad, amit nyilván nem csak én várok már nagyon. Előző promo.

Szombaton pedig lement az m1-en az 1×01-02, aminek egész jó lett a szinkronja. Az meg külön tetszett, hogy a feliratokat is magyarosították.

Egy harmincas írónő nem találja a helyét a világban. Próbál a boldog múltba kapaszkodni, de az idő elhalad mellette, ő pedig csak sodródik az árral, miközben egyre kilátástalanabb helyzetbe kerül.

Jason Reitman filmje nem lett túl jó alkotás. A Charlize Theron által alakított szingli csaj keresi a boldogságot, de egy olyan helyen, ahol szinte mindent és mindenkit lenéz. Eléggé ellenszenves karaktert formál meg Theron, így nem tudtam érte szorítani.

A forgatókönyv elég vacak. Elindul a történet A pontból, hogy a végére eljussunk B pontba, de itt nincs karakterfejlődés, mivel a főszereplő egy lélektelen nagyvárosi lány, aki csak önmagával foglalkozik. Persze kívülről nagyon sikeresnek látszik, akit sokan irigyelnek, de a valóság egészen más.

Theron remek alakítást nyújt, ezt el kell ismernem, de ez nem menti meg a filmet. Lehet, hogy Diablo Cody önmagát akarta igazolni ezzel a sztorival, de ez nem jött össze neki. Legalábbis én ezt a filmet egyáltalán nem élveztem. Az amerikai társadalomról azért ad egy fajta látleletet a film, ami nem túl pozitív kicsengésű. Értékelésem: 50%

Érkezett egy friss videó az általatok legjobban várt őszi újonchoz. Elizabeth Mitchell is állandó szereplő lesz a sorozatban. Kíváncsi vagyok, hogy milyen új sorozattal lep meg minket a Supernatural egykori showrunnere, Eric Kripke. Premier: szeptember 17.

Tegnap délután csak a szokásos 20 km-es tekerésre volt időm. Ezt a terepet nagyon jól ismerem, így gyakorlatilag már semmi újdonsággal nem szolgálhat, de edzéshez pont ilyen szakasz az optimális.

Legutóbb 50 perc kellett a 20 kilométer teljesítéséhez, és most úgy indultam el, hogy megdöntöm a saját rekordomat. Nos, ezt a célt sikerült elérnem, de egyáltalán nem vagyok elégedett az idővel. Csak egy percet sikerült faragnom az időmből, ami nem túl sok. Pedig legutóbb jóval melegebb volt.

Az a baj, hogy a 30 km/h feletti temptót csak kb. 2 km-en át bírom tartani, így többször is vissza kellett vennem az iramból. Úgy gondolom, hogy akár 45 percre is lefaraghatnám ezt az időt. Ha azt sikerülne elérnem, akkor már maradéktalanul elégedett lennék magammal.

Erről ennyit, jöhet jövő héten a bükki tekerés! Remélem, hogy összejön a dolog.

A hangulatos promo után jött egy friss proszter is az ABC őszi újoncához. Premier: szeptember 27.

Általában azt szokták mondani, hogy napjainkban már nincsenek jó horrorok. Én ezzel az állítással most szembemennék. A 80-as évekre nosztalgiával szoktunk visszatekinteni, hiszen sok klasszikus horror ekkor készült el. Igen, születtek nagyon jó és emlékezetes horrorfilmek, de nem több, mint az azt megelőző, vagy a későbbi évtizedekben. Én azt mondom, hogy igazából sose egyik korszakban sem készült sok jó horror.

A legtöbb horrorfilm nem ér el egy bizonyos színvonalat a filmek között, de a rajongók (mint én is) megnézik szinte az összes vackot, amivel a műfaj szolgálhat. A sok rossz horror között pedig mindig akad néhány gyöngyszem, ahogy a 21. században is készülnek jó horrorok. Ezeket szedtem most össze egy kis csokorba.

A horror és a thriller között nem lehet éles határvonalat húzni, különösen az utóbbi években, így a listára felkerült néhány olyan film is, ami nem igazán horror, hanem inkább brutális thriller. A listáról még annyit, hogy a horror-vígjátékokat nem vettem számításba. A Tovább után találjátok a listát, amelyben évekre lebontva szedtem össze azokat a horrorfilmeket, amelyek számomra kiemelkedtek a horrormocsokból.

Tovább »

Holnaptól Londonra szegeződik a világ szeme, hiszen indul  a 2012-es nyári olimpia. Bő két héten át uralni fogja ez az esemény a médiát, és azt hiszem, nem véletlenül.

Ha végigtekintünk az újkori olimpiák történelmén, akkor azt találjuk, hogy Magyarország eddig 160 aranyérmet gyűjtött, amivel a 8. helyet foglalja el az összesített éremtáblázaton. Mondanom se kell, hogy ez remek eredmény. A legnagyobb sikert 1952-ben a Helsinkiben megrendezett ötkarikás játékokon arattuk, amelyen 16 aranyérmet szereztek a magyar sportolók. Legutóbb Pekingben csak 3 arany jutott nekünk, de talán most túlszárnyaljuk a négy évvel ezelőtti eredményt.

Vannak ígéretes tehetségeink, így talán joggal remélhetünk szép eredményeket. Az biztos, hogy a magyar érdekeltségű sportágakat nyomon fogom követni a tévében, így most a sorozatok és a filmek kissé háttérbe fognak szorulni az olimpia mellett. Mielőtt zárnám a bejegyzést, lenne még hozzátok egy kérdésem:

Hány magyar aranyat vártok?

Persze abból indulok ki, hogy követni fogjátok az olimpia eseményeit, mert olyan nincs, hogy valakit hidegen hagyjon a világ legnagyobb sportrendezvénye. Ugye? A Tovább után még megnézhetitek az Attraction Látványszínház videóját, ami természetesen az olimpiához kapcsolódik.

Szóval este megnyitó, majd holnaptól már szurkolhatunk is a magyar lányoknak, fiúknak. Hajrá magyarok!

Tovább »

Sam Worthington most nem a titánokkal, a terminátorokkal, vagy az emberekkel harcol egy idegen bolygón, hanem kiáll a saját igazáért. Szó szerint.

Nick Cassidy rendőr volt, amíg börtönbe nem zárták egy méregdrága gyémánt ellopása miatt. A börtönből nem tudja alátámasztani az ártatlanságát, így megszökik, hogy egy öngyilkos akcióval felhívja magára a figyelmet. De hogyan tudja bizonyítani az ártatlanságát azzal, hogy kiáll egy szálloda felső szintjének a párkányára? Kiderül a filmből.

A Borotvaélen egy pofonegyszerű krimi, a pörgés ellenére mégis nagyon működőképes. A főszereplő szimpatikus, így tudunk izgulni az életéért. Worthington jól játszott. Ha ő nem tudta volna jól megformálni a meghurcolt rendőrt, akkor kevésbé lett volna élvezhető a film. Worthington mellett meg kell említenem a többieket is. Persze a mellékszereplők karakterei nem túl kidolgozottak, de ez a történet most nem is róluk szólt.

Elizabeth Banks játéka kellemes benyomást tett rám, de jó volt látni a kiváló Ed Harrist is, aki minden megmozdulásával jól hozta a gerinctelen pénzembert. Aztán itt volt még Jamie Bell, Titus Welliver és a számomra eddig ismeretlen Genesis Rodrigues, aki egy nagyon dögös teremtés.

A film nem mentes a logikátlanságoktól. Különösen a film végét éreztem felszínesnek, de a feszültég és izgalmas helyzetek miatt mindenképpen megnézésre ajánlott 2012-es darab a Borotvaélen. Nem lesz belőle olyan emlékezetes alkotás, mint A belső ember és a Nincs alku, de én jól szórakoztam a majd' 100 perc alatt. Értékelésem: 70%

Szombaton este indul a Válaszcsapás 1. évada az m1-en. Az évadok sorzámozásával nagy kavarás van, ami sokakat megzavarhat, mivel a Cinemax szeret megfeledkezni a 100%-ban angol első évadról.

Szóval az m1-re tényleg a 6 részes első évad jön, ami még nem volt magyar tévében. Az HBO a 2. évadot adta, míg egy hónap múlva a 3. indul a tengerentúlon, közben nálunk megjelenik a második évad DVD-n. Stimmt?

Augusztusban a Viasat6 is leadja a Strike Back 1. évadát, de ott nem a Válaszcsapás, hanem John Porter küldetései lesz az 1. évad címe. Ha már rendesen megkavarodtatok, akkor nem csoda, hogy az m1 se igazán van tisztában, hogy melyik évadot adják, hiszen erről tanúsokodik az alábbi kép, amit az m1 honlapján lőttem. Aki mindkét évadot látta, az érti, hogy mi a gond vele.

A lényeg tehát:

Július 28. 23:05 Válaszcsapás 1×01-02, m1

Az időpont elég késői, de a 3-4. részt már éjfél után adják, ami már tényleg pazarlás az m1-től. A Tovább után megnézhetitek az m1-féle promót. Érdemes nézni, nekem nagyon bejött a sorozat.

Tovább »

Nem igazán szeretem a reklámokat (ezt már sokszor hangoztattam), de a Rudolf Péteres MinDig TV-s videókat nagyon ötletesnek tartom. Kölönösen ez az új verzió tetszik.

Tekerés közben sokszor szembesülök azzal a ténnyel, hogy szinte nincsenek is bicikliutak Magyarországon. Az egy dolog, hogy a túrákat úgy kell tervezni, hogy ne nagyon kelljen főúton tekerni. Másrészről viszont ott van az a tény, hogy borzasztó drága a benzin, így egyre többen biciklivel járnak dolgozni, de sokszor az életüket kockáztatva; a bicikliutak hiánya miatt.

Azt nem tudom, hogy milyen büntetést szabnak ki a rendőrök a főúton való tekerésért, de büntetés nélkül is életveszélyesek egyes útszakaszok. Tapasztalatból mondom, mert párszor tekertem már néhány kilométert a főút szélén, és nem túl nagy élmény úgy haladni, hogy közben 90-nel elszáguld az ember mellett egy kamion.

Persze vannak bicikliutak, de sok helyen csak egy-egy települést kötnek össze, aztán valahogy elfelejtették megépíteni a folytatást. Ha a biciklis eleget akar tenni a KRESZ-nek, akkor előfordulhat az is, hogy 5-10 km-t (vagy még jóval többet) is kerülnie kell a bicikliút hiánya miatt. Ez túrán is bosszantó, de munkába járásnál még nagyobb időveszteség.

A bejegyzés apropóját az adta, hogy több ponton módosítani akarják a KRESZ-t, az egyik változtatás pedig az lenne, hogy keményebben büntetnék a főúton közlekedő bicikliseket. Nem lenne logikusabb bicikliutakat építeni, és csak azután szigorítani a büntetéseket? Egy nyamvadt bicikliút nem kerülne azért olyan sok pénzbe.

Persze panaszom kissé céltalan, hiszen a rendes utak állapota is sok helyen eléggé vacak az országban.

Régen volt már zene a blogon, így most indítsuk a hetet egy igazi klasszikussal.

Az Újholdat már elég régen láttam, szóval ideje volt rávetődnöm a nyálas tinivámpírdráma harmadik felvonására. Nem volt könnyű hadművelet. Egyszerűen annyi bosszantó és idegesítő dolog volt a filmben, hogy tényleg szellemi szenvedés volt végignézni.

Persze igazságtalan lennék, ha nem világítanék rá a film erényeire, mert bizony vannak itt pozitívumok is, csak ehhez már a Hubble segíségét is igénybe kell vennünk, hogy megleljük őket. Mielőtt véglelg elküldeném a metroszexuális vámpírokat a Föld legmélyebb barlangjába, be kell vallanom, hogy azért vannak a Napfogyatkozásnál rosszabb filmek is. Méghozzá elég sok, csak éppen azoknak a nagy részét messze el szoktam kerülni. Az Alkonyat folytatásaival is így fogok tenni.

Miről is szólt ez a 3. rész? Bella szereti Edwardot, de talán szereti Jacobot is. Egyikük gyémántvámpír, másikuk jószívű rézbőrű farkasember. Ja, és Bellára fenik a fogukat a rossz vámpírok, így meg kell őt védeni. Ez a szerelmi háromszög valami hihetetlenül idegesítő volt számomra. Valami ilyesmiről szólt az előző két rész is. Persze most még azzal is fűszerezték a sztorit, hogy Bella vámpír akar lenni. Hogy miért? Mert a gyémántnál csak a gyémántvámpír csillog fényesebben. Persze a filmben nem az a magyarázat, de ne higgyetek a forgatókönyvíró felületes félrevezetésének.

A Napfogyatkozás legnagyobb baja az, hogy a történet gyengébb lábakon áll, mint a magyar gyapottermesztés. Két óra tömény romantikus szenvelgés, megspékelve egy rendkívül béna akciójelenettel, amelyben a színes kontaktlencsés vámpírok csapnak össze a fényes szőrű farkasokkal.

Színészi játékról nem igazán beszélhetünk, akarakterek annyira egysíkúak, hogy 3D-ben már nem is látszódnának. Ezért nem is konvertálták át 3D-be az elkészült művet, mert hoppon maradtak volna a rajongók. Semmit nem vártam ettől a harmadik résztől, de még azt is sikerült alúlmúlniuk. Szóval nekem ennyi bőven elég is volt ebből a vámpírhistóriából. Biztos óriási fordulatokat tartogat még a folytatás, de engem az már nagyon nem érdekel. Értékelésem: 30%

Már majdnem végeztem a pótlásokkal, így időszerű volt a lista elkészítése. Az elmúlt szezonban az alábbi sorozatok produkáltak olyan évadot, hogy bekerültek a toplistámba. Ezek közül válogattam. Volt pár egészen jó évad a 2011/12-es szezonban, így a dobogón sokat gondolkodtam. Akik rendszeresen olvassák a blogot, azoknak talán nem lesz meglepetés az alábbi lista. Tavaly óta picit változott az élmezőny.

10. Spartacus: Vengeance

Az első évad és az előzmény is nagy kedvencem volt, így különösen keserű volt számomra a csalódást keltő 2. évad. Túl sok volt a vér és a szex, a tartalom pedig valahol elveszett menet közben.

Folytatás a Tovább után.

Tovább »

Végre egy ijesztő horror! Nem is értem, hogy eddig miért nem láttam ezt a 2007-es alkotást, hiszen ezt a filmet is a Fűrész alkotói készítették, ami pedig a mai napig nagy kedvencem. James Wan és Leigh Whannell ezúttal egy klasszikus szellemsztorit prezentált rémísztő köntösben.

Igazából szinte semmi újítást nem tartalmaz a Halálos hallgatás, de a film atmoszférája nagyon bejött nekem, ami főleg a rendező (Wan) és a forgatókönyvíró (Whannell) érdeme. Ügyesen pakolták egymásra az ismert paneleket, amelyekből egy vérbeli horrort sikerült felépíteniük.

A történet főszereplője Jamie Ashen (Ryan Kwanten), aki egy furcsa bábut talál az ajtaja előtt. Ezután gyilkos fordulatot vesz a nyugalmas élete, a baba utáni nyomozás szálai pedig a szülővárosába vezetnek. Abba a kisvárosba, ahol nem ejtik ki Mary Shaw nevét. Többet nem szeretnék elárulni a történetről, mert úgy a jó, ha mindent a saját szemetekkel láttok.

A színészek főleg sorozatokból lehetnek ismerősek. Probléma nincs velük, tisztességesen végzik a dolgukat, de a film erejét nem ők, hanem a forgatókönyv és a rendezés adja. A borzongató hangulatot remekül teremtette meg James Wan. Komolyan meglepődtem, hogy manapság még tudnak olyan filmet készíteni, amin lehet parázni. Minden évben jönnek az új rémfilmek, de a legtöbb alkotás csak a brutalitással akar sokkolni, az ijesztgetést pedig elfelejtették. Szerencsére a Halálos hallgatás kivételt jelent. Ilyen horrorból szeretnék még többet látni!

A történet érdekes, vannak benne jó húzások, az atmoszférát pedig dicsértem már eleget. Tetszett az operatőri munka és a zene is. A belezős jeleneteket szerencsére nem vitték túlzásba, így tényleg a borzongásé lehet a főszerep. Ha szereted a jó horrort, akkor ezt a filmet nem szabad kihagynod. Értékelésem: 75%

Ősszel érkezik az ABC-re ez a sorozat, amely kapott egy egész hangulatos promót. Reméljük, hogy beváltja a hozzá fűzött reményeinket.

Pár hete beszélgettünk a sportolásról, amikor többen is leírtátok a kedvenc sportágaitokat. Hogy álltok most a sportolással? Én túlestem az idei első 100-as túrámon.

A médiában tovább tart a 3×1 kampány, amelynek az egyik legjobb videóját (Geszti Péter) osztanám most meg veletek. Ide vág még az origo tegnapi cikke, amelyet érdemes elolvasni; ha egy kis motivációra lenne szükséged.

Most lelkes vagyok. Az 1×10 után pihentettem a sorozatot, de a fontosabb sorozataim végeztével újra elmerültem a Grimm világában. Ezt pedig jól is tettem. Na nem mintha az évad második fele olyan hatalmas minőségnövekedést produkált volna, de egész jól szórakoztam az epizódok alatt.

Persze az is lehet, hogy darálva élvezetesebb a Grimm. Akadt azonban néhány apróbb változtatás is az évad utolsó harmadában, ami jó irányba mozdította a sorozatot. Picit jobban előtérbe került a főszál, illetve jobban elmerültünk ebben a világban, valamint jött egy új visszatérő karakter is, aki színesítette a történetet. Spoileresen folytatom.

Tovább »

Átnéztem a 221 kommentet, és összesítettem a voksaitokat, amelyekből a következő eredmények születtek.

Legjobb újonc: Person of Interest - egyértelmű volt az elsősége.

Legjobb dráma: Justified 3. évad - egy szavazattal maradt le mögötte az Awake és a The Killing

Legjobb szitkom: Raising Hope 2. évad - itt egyértelmű volt a győzelem.

Legjobb főcím: Game of Thrones

Legfájóbb kasza: The Secret Circle

Legnagyobb csalódás: új: Alcatraz, régi: Supernatural 7. évad

Legjobb nem amerikai sorozat: Sherlock - teljesen egyértelmű győzelem

Legjobb epizód: Person of Interest 1×23

Legjobb cliffhanger: Person of Interest 1×23 - egy szavazattal maradt le a Dexter 6×12

Legszebb színésznő: Nina Dobrev (The Vampire Diaries)

Legvártabb új sorozat: Revolution

Legvártabb visszatérő sorozat: Person of Interest

Az idei évadértékelő nagy győztese a Person of Interest lett, amely 4 kategóriában is első lett. Jövőre meglátjuk, hogy kik lesznek a kedvenceitek. Reméljük, hogy az is egy jó kis szezon lesz.

A 2. évad nem volt annyira felhőtlen szórakozás, mint az első, de azért panaszra így sincs igazán okom. Főleg az évad első felében voltak gyengébb részek, de az évad jelentős hányada így is remek szórakozást nyújtott.

A család még mindig szeretnivalóan lökött. A nagyin kívül mindenki szimpatikus számomra. A família hétköznapi emberekből áll, akik hétköznapi gondokkal küszködnek. Ők teljesen pozitívan állnak az élet megpróbáltatásaihoz. Ez pedig már alapból feldobja a nézőt, és akkor még nem is kellett semmi poént letenni az asztalra.

A verbális poénok mellett jól alkalmazzák a nonverbális megnyilvánulásokat is. Sokszor elég egy-egy arckifejezés, ami már alapból mosolyra fakasztja a nézőt.

Az évad végére szerencsére Sabrina haja is újra régi fényében tündökölt. Idén Frank is több játékidőt kapott, ami főleg a 9. részben csúcsosodott ki. Volt itt aztán elkésett érettségi, Mi lett volna ha? epizód, harisnyafej, szemüveges Sabrina, fenekelés, és Lucy szelleme is megidéződött.

A duplarészes finálé olyan ügyesen volt felépítve, hogy gyakorlatilag hipp-hopp elrepült az a 40 perc. Spoilerek nélkül nem nagyon lehet beszélni róla, de az biztos, hogy a 2×21 végén én is meglepődtem.

A lényeg az, hogy még mindig ez a sorozat a kedvenc szitkomom, és nagyon remélem, hogy Greg Garcia még sokáig tudja nekünk szállítani ezt a minőséget.

Szombaton megnéztem az m1-en a sorozat első részét, ami valóban kiemelkedő darab lett. Steven Moffat remekül modernizálta a klasszikus Sherlock Holmest.

Nem fogom most hosszasan ecsetelni a látottakat, de az fix, hogy ez az epizód igen erős volt. 9/10-et simán megért. A 21. századi Sherlock igazi antiszociális karakter, akinek vág az agya, mint a borotva. Dr. Watson ezúttal afganisztáni veterán, aki már most jó társa volt a különc nyomozónak.

A nyomozás remek volt. Valahogy így kell egy jó krimit megírni. Végig leköti a nézőt, teljes mértékben bevonja a nyomozásba, közben pedig üdítő párbeszédek fültanúja lehet.

Mind a karakterek, mind a hangulat kimagasló volt ebben a pilotban. Várom a szombati folytatást.

Sajnos a nézettség nem lett túl rózsás, pedig ennél jóval nagyobb közönséget érdemelt volna ez az epizód. De tudjuk, hogy a nézettség és a minőség nem mindig jár együtt.

Sherlock 1×01: 300e (8,6% SHR), 18-49: 77e (5,3% SHR)

Ez így önmagában igaz is, de az már nem igaz, hogy nyáron nincs mit nézni. Vannak ugye a nyári sorozatok, amelyek közül engem nem sok érint, de még így sem győzöm utolérni magamat az elmaradásaimmal.

A nyári sorozatok közül a Continuum érdekelt volna, de már az első rész se igazán nyűgözött le, a másodiknak pedig még azt is sikerült alulmúlnia. Nézi még valaki? A Dallas nem az én világom, a True Blood-dal végeztem az 1. évad után. A Falling Skies első évadát se sikerült végignéznem, a Breaking Bad-et pedig még mindig nem sikerült elkezdenem, ami biztos nagy hiba, mert csak jókat olvasok a sorozatról.

Az elmaradásokból lassan kihúzhatom a Nevelésből elségséges 2. évadát és a Grimm első évadát, de az Awake-kel és a Secret Circle-lel még sehogy sem állok; az igazi darákról pedig még nem is beszéltem.

Valószínűleg az Egyszer volt, hol nem volt (Once Upon A Time) és a Bosszú (Revenge) majd az m1-en lesz nézős, de a több darálandó sorozatomat nem tudom, hogy mikor tudom elkezdeni. A nagy bajom az egésszel az, hogy túl sokan vannak. Mindig akad valami új, ami felkelti a figyelmemet, a régi sorozatok újranézéséről meg nem is álmodozhatok. Kivéve a Rém rendest, de azt is már egy éve kezdtem újra.

Aztán itt vannak még a filmek és az olvasnivalók, az ember szabadideje pedig véges. A filmekkel kicist azért rákapcsoltam ebben a hónapban. Ha lenne két év szabadságom, még akkor se érnék a lista végére. Az viszont pozitívum, hogy a legtöbb sorozat majd csak szeptember végén folytatódik (legalábbis most úgy néz ki), így még van idő a felzárkózásra.

Még egy dolog. Az elmúlt években mindig volt egy nyári darám, ami nagyon betalált. Tavaly a Sons of Anarchy, tavalyelőtt pedig a BSG. Idén vajon lesz új kedvencem?

Tegnap találtam ezt a remek kis videót, ami minden Bud Spencer - Terence Hill rajongót mosolyra fakaszt. Azt ugye nem kell ecsetelnem, hogy ezek a filmek még huszadszorra is rendkívül viccesek?

A sikeres első rész után nem volt meglepő, hogy elkészül a folytatás. Az első résznél nem voltam mindennel kibékülve, de alapvetően egy szórakoztató alkotás volt. A második felvonás nagyjából azt a szintet hozza, amit az elődje, így nagy panasz nem lehet a látottakra.

Holmes és Watson ismét együtt dolgoznak, pedig utóbbi inkább a feleségével foglalkozna, de a Moriaty által kikényszerített sakkjátszában neki is fontos szerep jut. Röviden így foglalnám össze a sztorit, ami ezúttal nem csak Londonra koncentrálódik.

A film akciódús és látványos, illetve a poénokkal sem fukarkodik. Számtalan helyszínt felvonultat, ami kellő tempót ad a történetnek, de a forgatókönyv nem tudja tartani vele a lépést. Túlságosan nagy horderejű ügyet akartak bemutatni a filmben, ami nem annyira jött össze. Így lett az Árnyjáték okoskodó, noha okos történetnek szánták.

Robert Downey Jr. játékára továbbra is remek. Napjainkban két közönségkedvenc karaktert is remekül formál meg a karrierjét remekül újraindító színész. Jud Law szintén jó Watson szerepében. A kettejük közötti kapcsolat viszont itt-ott már túlságosan elment a homorománc irányába.

Noomi Rapace cigánylánya is a történet szerves része. Rapace alakítása pedig jobban tetszett, mint az első részben Rachel McAdamsé. Megjegyzem, Hollywood-nak még mindig fogalma sincs arról, hogy hogyan néznek ki a cigányok.

Összességében a film élvezetes volt, de kevésbé tetszett, mint az elődje. A fejben előre, lassítva lejátszott bunyók még mindig idegesítének, és ezt sajnos többször is elkövetik a filmben. A Sherlock Holmes: Árnyjáték szórakoztató kosztümös krimi, amelyben a sok akció elfedi a forgatókönyv hiányosságait. Értékelésem: 70%

Mindkét sorozathoz jött egy-egy új promo, amelyek túl sok új jelenetet nem tartalmaznak, de azért szépen összerakták őket. (Emlékeztető: Fringe évadzáró, Vampire Diaries évadzáró)

Tovább »

Bevallom, eddig még nem olvastam Kingtől semmit. Mivel nagy fantasy rajongó vagyok, ezért először a Setét tornyot akartam bezsebelni, de annak az első kötetét sehol sem találtam. A Kedvencek temetője című film a mai napig nagy kedvencem, így esett a választásom az Állattemetőre.

Nem biztos, hogy ez volt a legjobb döntésem, mert ez a mű nem győzött meg Stephen King zsenialitásáról. Persze az is igaz, hogy a film miatt ismertem a történetet, így a regény nem sok újdonságot tartalmazott számomra. Másrészt viszont túlságosan hétköznapi a mű stílusa. Ez pedig egy picit csalódás volt számomra.

A könyv egy család történetét meséli el, akik új városba költöznek. Ludlow csendes kis város, de a közelben található az állattemető, amely nem egy békés nyughely. Látszólag tehát a Creed család áll a regény középpontjában, de a háttérben végig ott ólálkodik a halál, amely alapvetően meghatározza a hangulatot.

Nyilván jobb lett volna, ha először a regényt olvasom el, de ezen már nem lehet változtatni. A könyv egyébként olvasmányos, leszámítva a végén úgy 20-30 oldalt, ami túlságosan elnyújtott volt.

A karakterek is szépen kidolgozottak. Mindenkinek helye van ebben a történetben, amelyet körülleng valami természetfeletti erő. Természetesen mindez horror köntösbe ágyazva.

Kommentben jöhetnek ajánlások az írótól. Mit érdemes elolvasni Kingtől?