Adam Sandler és Jennifer Aniston egy filmben. Ez persze önmagában semmire sem garancia. Sandler karrierje teljesen egysíkú, Aniston meg nem túl sikeres a mozi világában. A jelenkor amerikai vígjátékairól nem vagyok túl jó véleménnyel, ráadásul az utóbbi hónapokban láttam pár erősen közepes vígjátékot. Ez a film viszont nekem bejött.

A történet nem túl lényeges egy vígjátéknál, hiszen úgyis a poénokon van a hangsúly, a film pedig volt annyira humoros, hogy jókat mosolyogjak az egyes jeleneteken.

Azért röviden kitérnék a történetre. Danny (Sandler) egy igazi agglegény, aki nem akar megállapodni, minden nőt megdönt, aki az útjába kerül, de aztán jön Palmer (Brooklyn Decker), aki egy kissé megváltoztatja a gondolkodásmódját. Belegabalyodik viszont egy kis hazugságba, ami miatt szüksége van egy kellékfeleségre. Erre a szerepre pedig tökéletesen alkalmas lesz az asszisztense, Katherine (Aniston).

Ahogy az lenni szokott, a hazugság újabb hazugságot szül, aminek egy vígjátékban humoros következményei lesznek. A Kellékfeleség esetében ez a humor pedig a helyén is van.

Sandler ugyanazt a karaktert hozza, mint az előző filmjeiben, és ez elmondható Anistonról is, hiszen a hozzá legközelebb álló szerepet játszhatja el ismét, nem pedig olyat, mint a Förtelmes főnökökben. Nicole Kidman felbukkanása igazi meglepetés volt számomra, hiszen őt nem nagyon láthattuk eddig ilyen könnyed vígjátékiben.

Összességében azt mondom, hogy kellemesen szórakoztam, egy kis esti kikapcsolódáshoz pedig olykor nem is kell több, mint egy végletekig egyszerű, de mosolyfakasztó vígjáték. A Kellékfeleség pedig ilyen volt. Értékelésem: 70%.