Erre a filmre is már nagyon kíváncsi voltam, mert a könyvről sok jót hallottam. A történetről elég, ha pár szót ejtek csak. Henry (Eric Bana) időutazó, aki véletlenszerűen más időben találja magát. Nem tudja irányítani az utazást, így váratlan helyzetekben találja magát, főleg ha az is hozzátesszük, hogy a ruhája nem utazik vele. Az ő és szerelme, Claire (Rachel McAdams) különös szerelmét mutatja be a film.

Ha az időutazást leszámítjuk, akkor egy teljesen szokványos romantikus filmet kapnánk, de így sokkal érdekesebbé válik a film. Ráadásul a két főszereplő közötti kémia is működik. Egymásnak teremtették őket. Az időutazás itt inkább csak hátteret biztosít a romantikának, hiszen nem az utazáson van hangsúly, így a különböző évek változásait vizuálisan nem is nagyon lehet érzékelni. Csupán a szereplők külseje változik, a világban történő változások nem lényegesek Az időutazó feleségében. Főhősünk azonban az eseményeket csak átélni tudja, nem lehetséges a változtatás. Hiába próbálja megmenteni többször is az édesanyját, ez nem sikerülhet neki. Vannak azonban ennek a génhibának előnyei is, amelyből néhányat ki tud használni Henry.

A karakterek nem túl sokat változnak a film alatt, de szerethető jellemeket láthatunk. Ahogy olvasom, a könyvben ez nem egészen így van. A gyerekszínészek is megállják a helyüket, különösen a végén felbukkanó kislány (szándékosan nem írom le a nevét).

Biztos, hogy sokaknak nem jött be ez a film, mert tulajdonképpen nem hoz semmi eget rengető újdonságot a műfajban, de nekem bejött. Tetszett az egyszerűsége, ahogy szépen lassan csordogál a történet. Szép szerelmi történet ez. Rachel McAdams meg most is nagyon bájos volt. Részemről 75%-ot adnék rá.